Kiforrott, átgondolt krimi minisorozat

2026.08.17 16:41 Ildiko Olvasottság: <100x

0

1936 nyarán vagyunk Nizzában, a Côte d’Azur-on. A munkások az első fizetett szabadságukat töltik a tengerparton, közben az arisztokrácia elegáns hotelekben pihen. Az éles ellentét már a kezdetekben kirajzolódik köztük, de hogy ebből majd egy krimi bontakozik ki, az akkor még kevésbé hihető. Agatha Christie híres Miss Marple sorozatában vannak ennyire izgalmas fordulatok és cselekmény, mint ebben a sorozatban.

A munkásosztály szakszervezeti vezetője (Simon Ehrlacher) és felesége, az arisztokrata családját elhagyó, és a munkásokért harcoló Eugenie (Sofia Essaidi) épp iparmágnás, beteg apjával készül találkozni (Sam Karmann), miközben belefut volt vőlegényébe, a híres-hírhedt ügyészbe (Jacquard - Arnaud Binard). Majd este Jacquard-t holtan találják a szobájában. Ki és miért ölte meg? Indíték bőven akad.

A volt menyasszony férje akkor tudja meg, hogy gyermekük apja az ügyész, miközben Eugenie húga, Blanche (Julie de Bona) a férje és a családja szeme előtt szenvedélyes szerelmi viszonyt folytatott Jacquard-dal, aki el akarja hagyni őt, de lehetne a szálloda gondnoka is, Gulia (Nolwenn Leroy), aki szerencsejáték-függő, és a hatalmas tartozását kell rendeznie, vagy az apját a börtöntől és a kivégzéstől megmenteni akaró és perújrafelvétel miatt Jacquard-t ostromló Léonie (Constance Gay), aki segédrendőrként dolgozik Nizzában. Négy hihetetlenül erős nő és két férfi: Eugenie apja, a tönk szélére került iparmágnás és a rivális, mindenre elszánt üzletember, aki a gyárat akarja megszerezni tőle, ezért zsarolja az ügyvédet is.

Közben zajlik a berlini olimpia a náci Németországban, és kitör a spanyol polgárháború, a fasiszták már Franciaországban is sokasodnak, veszélyeztetve ezáltal a családot is. Gyülekeznek a sötét felhők Európa felett, míg Nizzában még ragyog a napsütés. A hotelben zajlik az élet, és minden epizód végén találunk egy újabb hullát, akinek megölésére több embernek is van oka.

Remek krimi, sok indítékkal, és talán ez a legnagyobb hibája, hogy a történet túl bonyolult, néha követhetetlen. Dramaturgiailag jobb lett volna egy vagy két történeti szálat kivenni és egyszerűsíteni a történetet, melynek folyamán az erős asszonyok összefogásával a gonosz megbűnhődik és elnyeri méltó büntetését. Ezek a női karakterek, az iparmágnás első lánya, az erős, független Eugenie, a szerelmi csalódásból magára találó húga, Blanche, a nyomozó Léonie és a szállodai gondnok, Gulia, mind képesek céljaik érdekében bármire. Egyéniségük szépen lassan bontakozik ki a történet folyamán, és a sablonokból, amit képviseltek, árnyalt személyiségekké válnak, gondolataik és tetteik által. Remek alakítást nyújtanak mind a négyen. A történet kulcsszereplői azonban a mellékszálon találhatóak, Eugenie anyja (Miou-Miou) és testvére (Camille Japy), akik sokkal elszántabban cselekednek, mint azt két korosodó asszonytól elvárnánk.

A jelmezek és a díszletek kellemesen hozzák a klasszikus békebeli világ hangulatát. Kiemelkedően jó az operatőri munka. Virginie Saint-Martin aranylóan barnás-sárgás meleg színekkel festette meg ezt a korhű hangulatot. Képei az elegáns nizzai életmódot és nem a krimi hangulatát idézik. A gyilkosságokat nem fotografálja naturalistán, csak jelzésértékűen. Olyan vizuális hangulatot ad a filmnek, hogy már ezért érdemes megnézni.

Egy rendezésileg (Frédéric Garson) kiforrott és átgondolt filmet látunk, olyan minisorozatot (hatrészes), amely odabilincseli a nézőket a tévé elé. Jó lenne látni még sok ilyet a Netflixen.