2026.08.31 14:16 ozemarkuseva Olvasottság: <100x
0

Dinók a Jurassic Parkon túl

A Jurassic Park után persze jogosan merül fel a kérdés: mit lehet még kihozni a dinoszauruszokból? A már említett franchise hét része azért elég sok mindent kipipált már, így egy újabb dinoszauruszos filmnek nem könnyű újat mutatnia. Az Oak Street vége viszont nem azért nem működik, mert nincs benne új ötlet, hanem mert a jó ötleteit nem tudja igazán kibontani. Pedig az alaphelyzetben lett volna potenciál. Több kifejezetten jó megoldás és jól komponált jelenet is akad benne, és bizonyos pontokon még az is megfordult a fejemben, hogy talán egy egészen szórakoztató, humoros, slasherbe hajló, trancsírozós horror is lehet belőle.

Hirdetés

Máskor viszont úgy tűnt, hogy a film sokkal komolyabb, mélyebb családi túlélődrámának készül. A probléma az, hogy végül egyik irányba sem mert igazán elmenni. És talán ez a film legnagyobb hibája: nem elég tökös ahhoz, hogy eldöntse, mi akar lenni. Anne és Ewan egyébként hozzák, amit lehet, de az ő színészi teljesítményük sem képes megmenteni a filmet, főleg úgy, hogy a gyerekeiket alakító színészek sajnos éppen az ellenkezőjét nyújtják annak, amit a szüleik.

Dinók a Jurassic Parkon túl

A családi dinamika pedig különösen fájó pont, hiszen elvileg ez lenne a történet egyik érzelmi alapja. Ehelyett egyszer úgy tűnik, minden rendben van közöttük, máskor pedig már a válás szélén állnak, anélkül, hogy valódi betekintést kapnánk abba, miért is tartanak ott, ahol.

A párbeszédek sem segítenek. Nemhogy kiemelkedőek, sokszor még igazán jónak sem mondanám őket. Ugyanez igaz a képi világra is, és igen, CGI kutya, rád nézek. Ráadásul több jelenetnél egyszerűen nem lehetett eldönteni, hogy a film szándékosan görbe tükröt tart-e a klasszikus „jaj, nem veszem észre, hogy valami van mögöttem” horrorjeleneteknek, vagy tényleg komolyan gondolja őket. Ez egy ideig még akár működhetett volna önreflexív humorként, de mivel a film később ugyanilyen komolyan kezeli saját magát, az egész inkább következetlenségnek érződik.

Sok jelenet befejezetlennek vagy összecsapottnak hat, a karaktereknek pedig egyszerűen nincs elég súlyuk. Pedig egy ilyen történetnél pont azt szeretném érezni, hogy féltem őket, izgulok értük, és számít, ki éli túl. Itt viszont gyakran inkább azt éreztem, hogy a forgatókönyv próbálja egyik jelenetből a másikba terelni őket, miközben maga sem tudja pontosan, mit akar kezdeni velük. A Oak Street vége ezért számomra nem egy rossz ötlet rossz megvalósítása, hanem egy jó ötletekkel telepakolt, de identitását nem találó film.

#premiervadasz

akció | kaland | misztikus

Egy rejtélyes kozmikus esemény kiragadja az Oak Streetet a kertvárosi környezetéből, és ismeretlen helyre sodorja. Egy család hamar rájön, hogy a túlélésük azon múlik,... több»

0