Párommal együtt néztük ezt a kedves és szerethető filmet. Nagyon jól szórakoztunk. Xantus János 1980-as alkotása igazi underground csemege, amelyben a feszültség és az abszurd humor kéz a kézben járnak.
A történetben egy férfi feladja magát a postán a szerelmének, ám a dolgok váratlanul rosszra fordulnak. A lány egyszerűen nem tudja kinyitni a dobozt, és a frusztrációtól teljesen bedühödik. Ekkor következik be a megdöbbentő fordulat. Egy hirtelen mozdulattal belevágja a kést, egyenesen a csomagba rejtett fejbe, ami szinte már egy szürreális gyilkosság képét ölti. A cselekményt zeneileg tökéletesen támogatja Másik János és az alternatív zenekar munkássága, amely egyedi atmoszférát teremt. Méhes Marietta, a Trabant nevű zenekar fahangú énekesének sajátságos, szürreális énekhangja azonnal magával ragadja a nézőt.
A film egyik legkiemelkedőbb jelenete vitathatatlanul az a bizonyos téglafal előtti monológ, amely mélyen elgondolkodtató és művészien van fényképezve. Emmanuel Ehirim jelenléte is sokat hozzáad ehhez a különleges hangulathoz, amely végig fenntartja az érdeklődésünket. A rendező zseniálisan ötvözi a kísérleti filmes elemeket a krimi műfajával, mindezt pedig egy rendkívül szórakoztató köntösbe csomagolja. A rövid játékidő ellenére rendkívül tartalmas élményt nyújt, és tökéletes választás azok számára, akik nyitottak a szokatlan, művészi megoldásokra. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit kiszakadni a hagyományos mozis keretek közül, és egy igazán egyedi, hazai avantgárd klasszikust szeretne felfedezni otthoni környezetben. Nálam 5/5 csillag.
