Sajnos ez a film, ami ismét a nyolcvanas évekből szemezgettem, sem sikerült annyira jól, hogy hosszabb távon majd emlékezzem rá...
Jerry Jameson filmje...
A sztori írója Stancil E. D. Johnson, és filmre átírta David E. Peckinpah...
Itt is azzal volt a legnagyobb probléma, hogy filmünk tempója nem egyenletes!
Sokszor már-már unalomba fullad, és hamar elvesztjük az érdeklődést. Mint én is személy szerint.
Matthew F. Leonetti, az operatőr sem tud előrukkolni bravúros, de legalább jónak mondható átmenetekkel és élvezetes képi világgal, itt is sajnos a nemtörődömség és klisés elemek használatát látjuk végig...
Talán a film zeneszerzője, Johnny Harris, aki jó taktusokat alkalmaz, de már Tom Stevens, a vágó is adós a feszes, élvezetes vágásokkal...
A történet is sokszor látott, olvasott és hallott sztori, egy-egy kis csavarással...
De miről is szól maga a film?
A művész szakos hallgató Brianne O'Neill (Lynda Carter) egy hosszú, a sztriptízbárban töltött fárasztó műszak után, amelynek része volt egy szexuális kaland is, egy ottani részeg vendéggel végre hazatér, és semmi másra sem vágyik, mint egy jó éjszakai pihenésre.
A lány nem is sejti, hogy egy titokzatos személy figyeli őt, aki még a házába is betör a lány tudta nélkül...
Nagyjából ugyanekkor érkezik Justin Price (Granville Van Dusen) haza, egy mindig mosolygós és barátságos pszichiáter, törzsvendég a bárból, aki azt állítja, hogy azért követte őt hazáig, mert kifigyelte, hogy a részeges követte. Brianne abban a hitben, hogy ezzel elijesztette a zaklatóját, háláját azzal próbálja kifejezni, hogy rengeteg elfoglaltsága ellenére is önkéntes munkát vállal a férfi forróvonalas segélyszolgálatában...
Jól indul a munka a forródrótnál, hiszen rengeteg embernek segít a problémáin, és ezzel teljesen lenyűgözi Justint és mindig lelkes kollégáját, Rick Hernandezt (Harry Waters Jr.). Ám nem telik túl sok időbe, mikor is elkezd ijesztő telefonhívásokat kapni egy titokzatos személytől, aki, csak neki, az újságok címlapjairól jól ismert, közelmúltbeli gyilkosságokat beismeri, és a lánynak különféle játékszabályokat talál ki!
Brianne nagyon aggódik a fennálló helyzet miatt, de Justin és Rick úgy gondolja, hogy a lány csak egy unatkozó és vicces betelefonáló „áldozata”, és nincs félnivalója...
Ám ennek ellenére követi a magát „A Borbély" néven bemutatkozó férfi utasításait, és megpróbálja megfejteni a telefonban „eldobált” nyomokat, amelyekből ki lehet szűrni a férfi következő lépését és áldozatát...
Ám a figyelmeztetések ellenére Brianne a telefonáló és az ügy megszállottja lesz...
És most már elkezdi rögzíteni a férfi egyre sűrűsödő hívásait, és ezek után egy újabb nyom elvezeti őt egy Renóban élő, igencsak zavart elméjű, újabb potenciális gyanúsítottjához, Charlie Jacksonhoz (James Booth). Ám anélkül, hogy valamiféle információhoz jutna, kissé letörten visszatér a repülőtérre, hogy hazarepüljön, de a reptéren nagyon bizarr módon újabb hívást kap a Borbélytól.
Rögtön körbenéz, de mivel nem lát egy ismerős arcot sem, kétségek között, de hazatér, ahol arra a következtetésre jut, hogy csak Justin, a csapos cimborájuk, Barney (Frank Stallone) és a főnöke, Kyle Durham (Monte Markham) tudta, hogy Renóba utazott!
Kyle egyébként egy nagyon jó barátja Tom Hunternek (Steve Forrest), aki már szinte az első pillanat óta titokban szerelmes Brianne-ba...
De nem lőném le a folytatást, minden odaszúró szavam ellenére, ha valaki rászánja magát, meg fogja nézni...
Egy thriller, ami néha tartalmaz horrorisztikus elemeket is!
Sokat nem veszíthetünk vele!
Az IMDb-n 389 vélemény után 5,8/10-es, a TMDB-n pedig 9 szavazatot követően 54%!
Nálam négy csillag a film és 65%!
Minden hibája ellenére is...
Pirítós, természetesen fokhagymás, hozzá egy kis sonka, forró almás-fahéjas teával...
Úgy jobban csúszik!
62 Forró drót (1982)
Szereplők: Julian Fellowes, Frank Stallone, Lynda Carter, Monte Markham, Steve Forrest
