A hét életűnek tűnő Rjúnoszuke túléli a szakadékba zuhanást, és immár vakon halad tovább az útján. Kiszolgáltatottsága miatt a lét olyan oldalát tapasztalja meg, amit a szamurájok általában nem ismernek. Változik, még az is megtörténik vele, hogy jó ügyért fog fegyvert. A… Több
A harmadik filmben a főhős belső változásain túl a másik nagy fordulat az volt, hogy Kendzsi Miszumi helyett a stúdió másnak adta a trilógia lezárást. Talán azért, mert őt a kalandfilmekre specializálták, míg a sátáni kard meséjének utolsó darabja a legösszetettebb mű a háromból. Erős benne a társadalom bírálat, az uralkodó harcosi réteg korántsem jó színben lett bemutatva. Elhagyták az egykori erényeiket, korrumpálódtak, népnyomorítók. Rjúnoszuke belső vívódásai szintén előtérbe kerülnek, a harci képességeit ritkábban kell csillogtatni. Meglehet, valóban nem Miszumira szabott a történet. Kazuo Mori stílusa viszont nem illik az előzményfilmekéhez, igazából nem is érezte át a folyamatot. Persze, nem könnyű dolog belecsöppenni egy más által elkezdett történet befejezésébe. A történet azért kerek marad, érthető, ám az előző sejtelmes hangulat nincs már meg. A lezárás pedig... hmmm, talányos, teret ad a nézői fantáziának. Ucsida Tomu az előzőleg készült feldolgozásban jobban megoldotta – az én véleményem szerint. Más talán másként érzi.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
