大菩薩峠 完結篇

A harmadik filmben a főhős belső változásain túl a másik nagy fordulat az volt, hogy Kendzsi Miszumi helyett a stúdió másnak adta a trilógia lezárást. Talán azért, mert őt a kalandfilmekre specializálták, míg a sátáni kard meséjének utolsó darabja a ... Többlegösszetettebb mű a háromból. Erős benne a társadalom bírálat, az uralkodó harcosi réteg korántsem jó színben lett bemutatva. Elhagyták az egykori erényeiket, korrumpálódtak, népnyomorítók. Rjúnoszuke belső vívódásai szintén előtérbe kerülnek, a harci képességeit ritkábban kell csillogtatni. Meglehet, valóban nem Miszumira szabott a történet. Kazuo Mori stílusa viszont nem illik az előzményfilmekéhez, igazából nem is érezte át a folyamatot. Persze, nem könnyű dolog belecsöppenni egy más által elkezdett történet befejezésébe. A történet azért kerek marad, érthető, ám az előző sejtelmes hangulat nincs már meg. A lezárás pedig... hmmm, talányos, teret ad a nézői fantáziának. Ucsida Tomu az előzőleg készült feldolgozásban jobban megoldotta – az én véleményem szerint. Más talán másként érzi.