A film egyik megkapó jelenete mintegy hommage Szinyei Merse Pál (1845-1920) és a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alkotása, az 1873-ban festett „Majális” előtt.
Az 1978-as Berlinálén Simó Sándort ezzel a filmjével Arany Medve-díjra jelölik, ugyanakkor Tarján Györgyi elnyerte a legjobb epizódszereplőnek járó díjat.