William Holdent a valóságban is elég súlyosan érintette a film középpontját alkotó világháborús veteránok visszailleszkedésének problémája. Nemcsak lelkileg viselte meg a háború, de anyagilag is súlyos helyzetbe került a színész, akinek ekkor már két gyermeke is volt.
A film nagyon pozitív kritikákat kapott megjelenése idején. A kritikusok egy őszinte, kellemes és fontos problémával foglalkozó (II. világháborús veteránok visszailleszkedése a társadalomba) műként írták le a filmet, amiben mindhárom főszereplő játékát méltatták.
George Seaton a három főszereplő karakterét a beszédstílusuk kialakításában is nagyon jó hangsúlyozta: Jeanne Crainnek nagyon gyorsan kellett beszélnie, William Holdennek lassan és kimérten, míg Edmund Gwenn-nek tökéletesen kellett beszélnie az irodalmi, oxfordi angolt.
Habár William Holdennek, Jeanne Crainnek és Edmund Gwenn-nek eltérő volt a színészkedési technikája, nagyon jól kijöttek egymással és a rendezővel is a forgatás alatt.
William Holden a forgatókönyv elolvasása után megkérdezte George Seatont, hogy nem tudná-e Jason Taylor szerepét kicsit jelentősebbre írni. Seaton elmondta, hogy az nem tenne jót a történetnek, de minden tőle telhetőt meg fog tenni a forgatás közben a szerep növelése érdekében. Holdent a rendező őszintesége győzte meg a szerep elvállalásáról.
Mielőtt Harry Cohn, a Columbia elnöke kölcsönadta volna William Holden-t a film forgatására, a színészt egy westernfilmre válogatta be Rita Hayworth partnereként. Azonban Hayworth megtagadta a filmben való szereplést, és elhalasztották a forgatást, majd végül nem is valósult meg a film.
Ahogy filmbéli karakterének, úgy William Holdennek is nagy nehézséget okozott a kémia tantárgy a gimnáziumi évek alatt, annak ellenére, hogy édesapja ipari vegyészként dolgozott.
William Holden, aki George Seatont már régebb óta ismerte, beugrott a rendezőhöz még a filmszerep elfogadása előtt, és elpanaszolta neki karrierje "lefékeződését". Seaton átadta Holdennek a film forgatókönyvét, és a színész félóra múlva jelezte a rendezőnek, hogy szívesen vállalja Jason Taylor szerepét, amit végül meg is kapott.
A film forgatókönyvét George Seaton testvére tiszteletére írta, aki hasonlóan az Edmund Gwenn által játszott karakterhez hosszú ideig oktató egyetemi tanár volt.
William Holden egy későbbi filmjéhez (Miss Grant Takes Richmond) hasonlóan itt is a lakáshiány adta a film központi témakörét.
William Holdent a Paramount és a Columbia Stúdió "kölcsönadta" a film forgatásához a 20th Century Foxnak.
Míg Edmund Gwenn karrierje ekkoriban volt a tetőpontján (1948-ban nyert Oscar-díjat a Csoda a 34. utcában nyújtott alakításáért), Jeanne Crainé felívelőben volt (1945-ös State Fair óra), addig William Holden számára mentőövként szolgált a filmszerep elfogadása, mivel 1947-es visszatérése óta csak vígjáték szerepeket ajánlottak fel neki.
A külső jeleneteket a renoi University of Nevadan vették fel.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
