Az alvilág professzora

Színészek szempontjából valóságos „aranykor” volt a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje. Bármilyen célból is vállalták el (gondolom elsősorban anyagi okokból) a lenézett, és ritkán készített krimikben való szereplést, tudásuk legjavát nyújtották.... Több Így történt ez ebben a filmben is és milyen szerencse. Legalább lehetőségünk van élvezni színjátékukat, hiszen Latinovits, Sinkovits, Domján Edit és még olyan sokan mások már nincsenek közöttünk. Fordulatos, izgalmas történet, de manapság elsősorban a színészek miatt érdemes megnézni. Ráadásul egy jól idomított boxer kutya is szenzációs „szerepet játszott” benne. A film tökéletes retro hangulattal tölti el a nézőt és akkoriban még a tél is igazi volt, ennyi havat már régen nem lehetett látni. Sokan kritikusan megjegyzik, hogy Eötvös Péter, aki ma az egyik legelismertebb kortárs zeneszerző fiatalkori kísérőzenéje nem illik a filmhez. Szerintem pedig egy igen jó hangzású, üdítően friss soundtrack, talán a szokatlansága miatt keltett ellenérzéseket.

Ez a krimi műfaj valahogy nem ment akkoriban a magyar filmgyártásnak. Latinovits közönyös, unott figurája már-már szinte nevetséges. A zenéről már inkább nem is beszélek.