A Kádár-korszak egyik sajátságos filmkészítő műhelyében, a Belügyi Filmstúdióban 1958 és 1988 között több száz propaganda-, oktató-, kis- és nagyjátékfilm készült. Ezeknek egy része széles tematikus skálán igyekezett okítani titkosrendőreinket az államrend védelmére. A témák között szerepel titkos házkutatás, célszemélyek operatív megfigyelése, lehallgató készülékek telepítése vagy ügynökök és besúgók beszervezése. Az oktatófilmek primitív narrációja némiképp ellentétben áll "magasztos" céljukkal, amitől nevetségesnek és kisszerűnek hatnak. A filmek kidolgozottsága pedig megdöbbenti a mai nézőt: elképesztő, hogy a Kádár-korszak fénykorában mennyi energiát öltek…
több»A Kádár-korszak egyik sajátságos filmkészítő műhelyében, a Belügyi Filmstúdióban 1958 és 1988 között több száz propaganda-, oktató-, kis- és nagyjátékfilm készült. Ezeknek egy része széles tematikus skálán igyekezett okítani titkosrendőreinket az államrend védelmére. A témák között szerepel titkos házkutatás, célszemélyek operatív megfigyelése, lehallgató készülékek telepítése vagy ügynökök és besúgók beszervezése. Az oktatófilmek primitív narrációja némiképp ellentétben áll "magasztos" céljukkal, amitől nevetségesnek és kisszerűnek hatnak. A filmek kidolgozottsága pedig megdöbbenti a mai nézőt: elképesztő, hogy a Kádár-korszak fénykorában mennyi energiát öltek az ideológiai nevelésnek ebbe a csöppet sem olcsó és egyszerű formájába. A legérdekesebb részletek kiválasztásával az alkotók bemutatják a kádári diktatúra erőszakszervezetének működését és észjárását.
