Csatatér

Alig a 2. világháború után készült ez a film, néhány szereplő pedig valóban ejtőernyős katona volt a háborúban, tehát magukat játszották. Ma már elég bárdolatlannak hat a film szerkezete, valamint a színészek játéka, viszont a konkrét harci helyzetek... Több szerintem elég élethűen vannak ábrázolva. Ez az „orromig sem látok” köd az Ardennekben, hogy a német diverzáns kommandósok átsétálnak az őrök között, a „hősök” egyszerű halála meg az, hogy nincsenek is hősök a filmben, tényleg elég életszagú, szerintem. Azért ma már azt nézni, hogy egyik kellemetlenkedő katona a saját műfogsorát csattogtatja a bajtársaira, ezzel terrorizálva őket, már nem vicces. Vagy a másik katona lopott tojásokkal üti teli a saját sisakját (sisakban sült omlett, nyami), majd kínjában NYERSEN szürcsöli egy részét, az meg kifejezetten gusztustalan a mai kor emberének. Egyébként nem rossz film, sokkal életszerűbb, mint az Iwo Jima fövenye vagy A leghosszabb nap (ami akkor is mesterkéltebb, még ha dokumentaristább is próbál lenni).