A filmben olyan orvosok szólalnak meg, akik az 1956-os forradalomban részt vettek, mint orvostanhallgatók, vagy már végzett orvosok. Segítettek a sebesülteknek, életeket mentettek meg. Ötven év hosszú idő. Az emlékek egy része elhalványul, más része viszont soha nem felejthető. A szereplők elmondják emléktöredékeiket, hogy tisztelegjenek egykori egyetemi társaik, munkatársaik előtt. Mindannyian az vallják, az orvosnak mindenkor, minden körülmények között segíteni kell a bajba jutott embereknek.
