
Vélemények (2)
Totál elvarázsolt ez a dokumentumfilm, mert olyan ritkán látott VHS-felvételeket hoz elő a ’89-es phenjani fesztiválról, hogy az majdnem olyan, mintha egy időgéppel utaznál vissza. A hangulat egyszerre nosztalgikus és kicsit furcsa, a narráció pedig tényleg több nézőpontot ad, szóval nem csak egy sima történelemóra
Egyszer nézős darab: érdekes volt látni a hidegháborús nyár életérzését, a különböző kultúrák találkozását és ahogy a rendező összerakta az archív anyagokat. Néha kicsit szétszórtnak érződött a történet, de a végén mintha egy halvány remény is megjelent volna arra, hogy tényleg lehet „fényes” jövőnk.