Tomi

Nem gondoltam volna, hogy egy tengeri szörnyes animáció ennyire wholesome lesz. Kicsit olyan érzés volt, mint régi DreamWorks meséket nézni vasárnap délután. Néha kiszámítható, de a karakterek cukik, és van benne egy tök jó üzenet arról, hogy attól még értékes vagy, ha nem vagy olyan, mint mindenki más.

Elég durván betalált. Azt hittem sima zenés sztori lesz, aztán totál nyomasztó lett, de pont ezért erős. Sokáig bennem maradt.

Totál elvarázsolt ez a dokumentumfilm, mert olyan ritkán látott VHS-felvételeket hoz elő a ’89-es phenjani fesztiválról, hogy az majdnem olyan, mintha egy időgéppel utaznál vissza. A hangulat egyszerre nosztalgikus és kicsit furcsa, a narráció pedig tényleg több nézőpontot ad, szóval nem csak egy sima történelemóra

Én azt éreztem, hogy kicsit kihagyott lehetőség: az ötlet (AI, etika, digitális valóság) adja magát, de nem igazán nyomja le magát a film, hogy tényleg foglalkozzon vele mélyebben. Ehelyett sok akció, sok efektes jelenet, de a kapcsolat a karakterekkel ritkán működik.

Bár érteni vélem a koncepciót – láthatatlan angyalok, románc – de ez nekem túl kiszámítható volt. A karakterek inkább sablonosok, nem kaptak el eléggé. Weekend-mozinak jó, de nem kelti fel különösebben a figyelmem máskor.