Egyszer nézős darab: érdekes volt látni a hidegháborús nyár életérzését, a különböző kultúrák találkozását és ahogy a rendező összerakta az archív anyagokat. Néha kicsit szétszórtnak érződött a történet, de a végén mintha egy halvány remény is megjelent volna arra, hogy tényleg lehet „fényes” jövőnk.
Fú, ez most mi volt?! Totálisan beszippantott! Annyira jó a zene, meg a vizuális cuccok, hogy már csak ezért is megérte. A sztori is tele van fordulatokkal, végig izgultam, hogy mi fog történni. A karakterek dinamikája zseniális, és tényleg van benne pár olyan jelenet, amitől rendesen a hideg futkosott a hátamon.
Flanagan eddig nem nagyon tudott mellélőni nálam a Netflix horrorjaival. Ebben az esetben is jó a rendezés és tökéletesen kiválogatta a színészeket - akikkel az előző projektjein is együtt dolgozott.
82 Fényes jövő (2024)