"Szeptember huszonkettedikén hajnali négy órakor még sötét volt, amikor bennünket kizavartak az életből... De a nép már fel volt kelve, emlékszel, Sandi? Azt kiabálták: Hová viszitek? Hová viszitek? S aztán a katonaság közéjük lőtt. Sortüzet adtak le. Aztán később hallottam, ahogy két ember meghalt. De mi nagyon keveset tudtunk és láttunk, mert kerülő úton hajtottak ki a mezőre, ahol már várt ránk a kocsi. Annyira féltek, hogy sokat nem időztek velünk. Igyekeztek, hogy minél hamarabb elhagyják még a környéket is." - meséli egy szemtanú, aki felkerült a kuláklistára és emiatt több esztendőt töltött kényszermunkán a Duna-csatornánál. A gidófalvi kollektivizálás idején két embert lőttek…
Több"Szeptember huszonkettedikén hajnali négy órakor még sötét volt, amikor bennünket kizavartak az életből... De a nép már fel volt kelve, emlékszel, Sandi? Azt kiabálták: Hová viszitek? Hová viszitek? S aztán a katonaság közéjük lőtt. Sortüzet adtak le. Aztán később hallottam, ahogy két ember meghalt. De mi nagyon keveset tudtunk és láttunk, mert kerülő úton hajtottak ki a mezőre, ahol már várt ránk a kocsi. Annyira féltek, hogy sokat nem időztek velünk. Igyekeztek, hogy minél hamarabb elhagyják még a környéket is." - meséli egy szemtanú, aki felkerült a kuláklistára és emiatt több esztendőt töltött kényszermunkán a Duna-csatornánál. A gidófalvi kollektivizálás idején két embert lőttek le a román csendőrök, hiszen a falu népe nem akarta engedni, hogy bárkit is elvigyenek a faluból. A dokumentumfilmben szemtanúk mesélik el az ötven esztendővel ezelőtt történt tragikus eseményeket.
