Dokumentum/életrajzi film jellege ellenére is felemelő, de mégis mélységesen szomorú történet arról ahogyan a nemes vadember akaratlanul is a civilizációba kerül és a szakadék ellenére barátokra, támogatókra lel. Sokszor láttunk már ilyet, vígjátékokban, regényekben vagy rajzfilmekben (Dzsungel könyve, Tarzan, Istenek a fejükre estek filmek, stb.). Azonban annyi a különbség hogy ez a történet valós és ez a férfi inkább megrekedt a két világ között, már nem tartozott egyikhez sem igazán. Ugyanis a jahiknál az volt a szokás, hogy az ember sohasem maga mutatkozott be egy idegennek – mindig egy másik ember kellett, hogy kimondja a nevét. Amikor Kroeber és Waterman megkérdezték Ishitől a nevét, azt válaszolta: „Nincs nevem, mert már nem maradt, aki megnevezhetne.” Végtelenül szomorú darab a fehér ember mértéktelen pusztításának utóhatásáról, valamint utolsó vad indián és a "civilizált" társadalom szemben állásáról, mely során több felemelő és kölcsönös tiszteleten alapuló barátság alakult ki az indián és az egyetem doktorai között.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
