Tény, hogy Molinaro stílusa, szemlélete szokatlan, lehet szeretni és nem szeretni, de mindenképp voltak és vannak olyanok, akiknek "bejött" ez a filmkészítés. És maga a film humora is. Jómagam például többszöri megnézés után is derülni tudok a legtöb... Teljes kritika
Szedett-vedett, koncepció nélküli film 1964-ből, amelyet csak a szereplői mentenek meg a nézhetetlen értékeléstől. Jean-Claude Brialy és Claude Rich mellett Belmondo is kapott egy rövid szerepet benne. A görögországi jelenetek bizonyára kellemes nyaralást jelenthettek a színészeknek, mert teljesítményt nem várt tőlük a közepes, vagy annál rosszabb filmek rendezője, Édouard Molinaro. (Az „Őrült nők ketrece” csak a vak tyúk is talál szemet alapon sikerülhetett.) A mindkét Dorléac nővér szereplése szomorú gondolatokat kelthet, hiszen Françoise három év múlva már halott volt. (Egy végtelenül szubjektív megjegyzés: a húg, Catherine nekem lényegesen szebbnek tűnt, szépsége még a mai napig sem halványult el, ráadásul fantasztikus tehetséggel is párosult.)