Unokafivérek

Sokan úgy gondolják az egyik legjobb és legkorábbi New Wave film. Mint olyan, a feje tetejére fordítja az elvárásokat. A jóság nem feltétlenül jár jutalommal és a befejezés eléggé megosztó.

A francia „új hullámos” rendezők közül talán Claude Chabrol tartozott ahhoz az irányzathoz, aki legkevésbé szakított a „papa mozijá”-val. Első filmjében, a nagyrészt önéletrajzi elemeket tartalmazó „A szép Serge”-ben ugyanazt a két főszereplőt (Gérard Blain – Charles és Jean-Claude Brialy - Paul) láthatjuk, mint ebben, csak éppen fordított karakterű szerepekben. Nagyon furcsa volt a korabeli fiatalokat öltönyben, nyakkendőben látni, azt meg erős túlzásnak tartom, hogy a bulizás tetőfokán Mozart és Wagner zenéjét hallgatták. A színészek alakítása nem igazán tetszett, leginkább Brialy volt, aki nem játszott, hanem pózolt, túlságosan teátrális volt. Igaz ez – Charles kivételével – az összes szereplőre. Lehet, hogy ez a filmbéli viselkedés fontos része volt a rendező elképzelésének. A szó szoros értelmében csípte a szememet az, hogy a füstölgő cigaretta egy jelenetben sem hiányozhatott a szereplők kezéből. Bármennyire is híres és elismert film, én nem tudom zseniálisra értékelni, mert érzésem szerint a készítés óta eltelt közel hatvan év erősen megkoptatta, kifakította az értékeit.