Louis Theroux: A manoszféra belsejében

Egy igazán nyomorult szekta világába kapunk irtó nyomasztó betekintést Louis Theroux dokumentumfilmjében. Még csak a felénél tartok de kezdek teljesen kiborulni. Ennek a beteg szubkultúrának egyik ünnepelt személye az az Andrew Tate aki jónéhány évig arról volt ismert a magyar hírfogyasztók előtt, hogy Budapesten élt és időnként összetört valami drága autót meg leginkább csaló befektetéstoborzó tevékenységet szervezett. Fúj de alávaló figurák ezek. Theroux viszont nagyon érdekes dokumentumfilmes, még sose találkoztam a munkáival, pedig nagyon profi. Kicsit se szívbajos, néha azt vártam, hogy mikor mos be neki valamelyik tirpák egy nagyot. Tutira hiányzik belőle valami gén, ami a félelemért és az egészséges életösztönért felel normál esetben. Szemrebbenés nélkül konfrontálódott, időnként nagyon erőteljesen. Persze nyilván csak verbálisan, hiszen kétszer annyi idős, mint a szanaszét gyúrt interjúalanyai. Nagyon sajnálom azokat a nőket, akik ezeknek a figuráknak a befolyása alá kerülnek.

Ezt nevezem 10/10 élménynek. Legszívesebben minden második elhangzott mondatról-jelenetről írnék egy féloldalas kifejtő esszét, mert tegnap óta csak a látottakon gondolkodom. De inkább csak annyit írok, hogy lenyűgöző Theroux személye. Ő a felnőtt férfi karakter a gyermekek között. Bátran konfrontálódik, beleáll a kérdéseibe. Következetesen és sokkal férfiasabban viselkedik, mint az interjúalanyai. Nem gondoltam volna, mert nem ismertem előtte. Nagyon aktuális, fontos és gondolatébresztő dokumentumfilm. Ajánlom mindenkinek.