Tipikus csambara történet, annak számos sémáját használva. Japánban számos film által lett kidolgozva a hasonló történetek felépítése, így aztán mindig garantált a néző szórakoztatása, viszont az is igaz, hogy nincs meg benne az az eredetiség és hangulat, ami az első film varázsát adta. Oicsi ezúttal a tipikus jótevő szamurájhős alakjára hasonlít leginkább. A második részhez hasonlóan ismét megérinti a szerelem, mert azt azért sejtették a szerzők, hogy valami személyes dolog is kell a történetbe a segítőkészségen túl. A saga legmozgalmasabb része, változatos próbatételekkel mutatva be a vak lány erkölcsi fölényét az ellenfeleivel szemben. Ügyesek a részletek, a korra jellemző gondokból fakadnak a konfliktusok, a hitelesség érzete megvan. Minden eddiginél hosszabbak a harci jelenetek, benne a klasszikus „a magányos főhős az esélyekkel mit sem törődve bemegy a főgonosz házába a testőrség közé” számtalanszor látott, mégis mindig örömmel fogadott fináléjelenettel. Pergő, akciódús, erős érzelmi hatásokkal bőven megrakott történet, minimális üresjárattal. Méltó lezárása egy legendás karakter és színésznő filmes karrierjének.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
