Tom Cruise-zal jöhet Clint Eastwood krimijének remake-je?
Tom Cruise lehet a főszereplője annak a remake-nek, amely Clint Eastwood 1977-es A vesszőfutás című rendezése alapján készülne. A GiantFreakinRobot értesülése...
Egy tengerparti körzet korrupt elöljárója a jakuzákkal összefogva tönkre akarja tenni a helyi halászokat, hogy hozzájusson az állami kárpótlási pénzhez. Ráadásul egy helyi menyasszonyt akar megszerezni a vőlegénye elől. Oicsi alaposan megleckézteti a kéjenc uraságot, aki válaszul – hamis váddal –… Több
Tipikus csambara történet, annak számos sémáját használva. Japánban számos film által lett kidolgozva a hasonló történetek felépítése, így aztán mindig garantált a néző szórakoztatása, viszont az is igaz, hogy nincs meg benne az az eredetiség és hangulat, ami az első film varázsát adta. Oicsi ezúttal a tipikus jótevő szamurájhős alakjára hasonlít leginkább. A második részhez hasonlóan ismét megérinti a szerelem, mert azt azért sejtették a szerzők, hogy valami személyes dolog is kell a történetbe a segítőkészségen túl. A saga legmozgalmasabb része, változatos próbatételekkel mutatva be a vak lány erkölcsi fölényét az ellenfeleivel szemben. Ügyesek a részletek, a korra jellemző gondokból fakadnak a konfliktusok, a hitelesség érzete megvan. Minden eddiginél hosszabbak a harci jelenetek, benne a klasszikus „a magányos főhős az esélyekkel mit sem törődve bemegy a főgonosz házába a testőrség közé” számtalanszor látott, mégis mindig örömmel fogadott fináléjelenettel. Pergő, akciódús, erős érzelmi hatásokkal bőven megrakott történet, minimális üresjárattal. Méltó lezárása egy legendás karakter és színésznő filmes karrierjének.
1. A nagyvilágban Oicsi kalandjait a 4 mozifilm által ismeri a közönség. Japánban szerencsésebbek voltak. Mára szinte teljesen kikopott az ismeretek közül, de egy évad tv-sorozat is készült a karakterére alapozva. Sajnos, teljesen hozzáférhetetlen, nyoma sincs semmiféle képhordozón. VHS, DVD vagy ismételt tv-vetítés – mindenből kimaradt. A mostanság kedvelt „remastered” kópiák között sem bukkant fel eddig. Talán már az összes kópia megsemmisült az epizódokból. Csak „Az űzött szamuráj” és özv. Reményhalné töretlen optimizmusa ad némi biztatást arra, hogy egyszer, valamikor, egy távoli galaxisban – izé, a napkeltéről híres országban – újra felbukkan. Hátha csak elfeledkeztek róla az illetékesek, vagy a jogtulajdon elévül. 2. Az élet gyakran nagyobb rendező, mint a filmes társadalom legjava. A második, de még a negyedik rész szerelmi szála is kissé papíros ízűnek tűnt, kevéssé valószerűnek. Akkor mit szóljunk a valósághoz? Matsuyama Yoko, az ígéretes karrier előtt álló színésznő szerelmes lett, férjhez ment. Miután a színésznői szakma arrafelé még inkább volt kétes hírű, mint igazi megbecsülést hozó, kilépett a filmes társadalomból, és egyszerű háziasszonnyá lett. Engedelmesen követte a férje elvárásit, ahogy azt ott egy jó feleségtől elvárták. (Messze van még napjaink celebközpontúsága. A filmszínészet akkoriban erősen a férfi sztárokra épült a szigetországban.) Részemről remélem, beváltak Yoko kisasszony családi a reményei.