Mi vagyunk Azahriah

Az 58 éves felsővezető anyukám mondta, hogy megnézte az Azahriah filmet, és most már rajongó. Gondoltam, ránézek végre, 1-2 év lemaradással, hogy mi ez az országos, kortól, nemtől, élethelyzettől független rajongás Azi felé. Sajnos a filmből sem igaz... Többán tudtam meg. Továbbra is az a megítélésem, hogy egy elismerendő tehetség a srác, akinek bár nekem nem jön be a zenéje, de értem, hogy másoknak miért. Azt viszont továbbra sem, hogy miért tetszik ennyire szó szerint MINDENKINEK. Mintha valami rejtett varázslat állna az egész mögött. Ahhoz túl különleges, hogy ennyire populáris legyen. Ennyire azonosul az átlag a szövegével, zenéjével? Vagy egy önmagát gerjesztő szociálpszichológiai jelenség ez? Továbbra sincs gőzöm, mindenesetre sok sikert az előadónak, örülök, hogy vannak ilyen Beatleshez hasonló sikersztorik itthon. A filmben elsőre fura volt, aztán tetszett a meta vonulat és a félig doku, félig színészekkel eljátszott felépítés. Először arra gondoltam, hogy lehet, nincs elég anyag a zeneszerzőről ahhoz, hogy kitöltsön egy filmre valót? Elég különleges ez így.

Nem voltak nagy elvárásaim a film felé, csak kikapcsolódni szerettem volna – ezt az élményt maximálisan megadta, sőt, talán többet is. A fiktív szál valószínűleg nem mindenkinek nyeri el a tetszését, engem nem zavart különösebben. A kiskori felvétele... Többk különösen tetszettek, és nem egyszer hatódtam meg azon, mekkora utat tett meg Azi. A pinterestes monológ volt a kedvencem! :)

Érdekes egyveleg ez a film. Ugyanis egyrészt Azahriah-ról szól, vannak benne gyermekkori videói is, koncertfelvételek, másrészt pedig felvonultat magyar színészeket is, és színjáték, kitalált szál is van benne. Bevallom őszintén, hogy én nem tudtam e... Többddig, ki ez a srác, persze hozzám is eljutott a neve, de csak olyan szinten, hogy sikeres magyar, szókimondó énekes, aki rekordot döntött a dupla Arénával. Ami nagyon nem tetszik a filmben, az a trágár beszéd. Nem gondolom, hogy ilyen irányba kellene elvinni a fiatalokat, hogy ez legyen a természetes, hogy már filmekben is b*megoznak. Emiatt nálam rossz pontot ért el.

Ez az egész jelenség tökéletes látlelete annak a kornak, ahol az efféle mekegő-makogó emberkék idollá válhatnak. Ez a modernkori silányság áthatja az egész kollektív kultúrát: halott a film, az írott szöveg, a zene, az igénytelenség ül tort mindenek ... Többfelett, és ez csak rosszabb lesz, ahogy megyünk kifelé a civilizációból...

Szórakoztató életrajzi, kulturális doku, tulajdonképpen koncertfilm egy kis fikcióval, amely külön szálon fut a valós események mellett. A fiktív sztoriban Baukó Attilát (Azahriah) Raul Ionescu alakítja, aki helyett inkább a tokshopos srácot képzelte... Többm volna el, szerencsére a valódi énekest többször látjuk a filmben. Remek ötlet volt ezeket a pillanatokat megörökíteni és összevágni, majd vászonra vinni. Rendkívül kreatív és vicces, tetszettek a cameók, van pár, nem lövöm le, kik ők, legyen meglepetés. Meg kellett néznem ezt a filmet ahhoz, hogy azonosulni tudjak a művésszel. Eddig nem ismertem, meghallgattam néhány zenéjét, de ennyi. 9/10.

Kíváncsi voltam, mi ez az őrület. Becsülendő, hogy mit ért el fiatal kora ellenére, de ebből a dokumentumfilmből nem sok újdonság derült ki róla.