Mi vagyunk Azahriah

Érdekes egyveleg ez a film. Ugyanis egyrészt Azahriah-ról szól, vannak benne gyermekkori videói is, koncertfelvételek, másrészt pedig felvonultat magyar színészeket is, és színjáték, kitalált szál is van benne. Bevallom őszintén, hogy én nem tudtam eddig, ki ez a srác, persze hozzám is eljutott a neve, de csak olyan szinten, hogy sikeres magyar, szókimondó énekes, aki rekordot döntött a dupla Arénával. Ami nagyon nem tetszik a filmben, az a trágár beszéd. Nem gondolom, hogy ilyen irányba kellene elvinni a fiatalokat, hogy ez legyen a természetes, hogy már filmekben is b*megoznak. Emiatt nálam rossz pontot ért el.

Nem voltak nagy elvárásaim a film felé, csak kikapcsolódni szerettem volna – ezt az élményt maximálisan megadta, sőt, talán többet is. A fiktív szál valószínűleg nem mindenkinek nyeri el a tetszését, engem nem zavart különösebben. A kiskori felvétele... Többk különösen tetszettek, és nem egyszer hatódtam meg azon, mekkora utat tett meg Azi. A pinterestes monológ volt a kedvencem! :)

Ez az egész jelenség tökéletes látlelete annak a kornak, ahol az efféle mekegő-makogó emberkék idollá válhatnak. Ez a modernkori silányság áthatja az egész kollektív kultúrát: halott a film, az írott szöveg, a zene, az igénytelenség ül tort mindenek ... Többfelett, és ez csak rosszabb lesz, ahogy megyünk kifelé a civilizációból...

Szórakoztató életrajzi, kulturális doku, tulajdonképpen koncertfilm egy kis fikcióval, amely külön szálon fut a valós események mellett. A fiktív sztoriban Baukó Attilát (Azahriah) Raul Ionescu alakítja, aki helyett inkább a tokshopos srácot képzelte... Többm volna el, szerencsére a valódi énekest többször látjuk a filmben. Remek ötlet volt ezeket a pillanatokat megörökíteni és összevágni, majd vászonra vinni. Rendkívül kreatív és vicces, tetszettek a cameók, van pár, nem lövöm le, kik ők, legyen meglepetés. Meg kellett néznem ezt a filmet ahhoz, hogy azonosulni tudjak a művésszel. Eddig nem ismertem, meghallgattam néhány zenéjét, de ennyi. 9/10.