Nem úgy, mint egy idegen

Stanley Kramer első nagyjátékfilmje. Parádés szereposztása van; Robert Mitchum, Olivia de Havilland, Frank Sinatra. Az orvosi pálya iránti rendkívül elhivatottságú főhős, Lucas Marsh (Robert Mitchum elsöprő erejű alakításában) küzdelmei, megalkuvásai... Több és boldogulása a cselekmény fő alkotórészei. Az orvos témájú filmek korai megjelenése, amelyben egyértelmű Kramer rossz véleménye a doktorokról: „gumikesztyűt viselnek, így nem hagynak ujjlenyomatot". Nincs különösebb rendezői bravúr a filmben, egy jelenetet kivéve, amikor Lucas kiengedi a lovat az istállóból, majd utána odamegy a csábító özvegyhez (Gloria Grahame). Szőrszálhasogatóként két megjegyzésem van: medikusnak Mitchum is, Sinatra is túlságosan idős volt. A másik: egy frissen diagnosztizált tífuszos beteghez nem rendelem be a mégoly ügyes, szakmájához értő, volt kórházi főnővér feleségemet (különösen akkor nem, ha várandós, bár az állapotosságáról még nem tudott a doktor). A több mint kétórás játékidő ellenére végig lekötött, élvezetes filmnek bizonyult, Kramer első rendezése okán nem lehet a későbbi klasszikusokhoz hasonlítani, mint a „Megbilincseltek”, az „Ítélet Nürnbergben”, vagy a „Bolondok hajója”.