Világhírű amerikai filmrendező és producer. New York városának Manhattan nevű városrészében született 1913-ban. Szülei korán elváltak, őt az anyai nagyszülei nevelték. Egy bronxi középiskola elvégzése után a New York University-n (NYU) folytatta tanulmányait, ahol a tanulás mellett heti rendszerességgel cikkeket írt a Medley nevű újságba. 1933-ban, 19 éves korában szerezte meg üzleti diplomáját.
Írói gyakorlatát akarta továbbfejleszteni, ezért elfogadta a 20th Century Fox ajánlatát és Hollywoodba... Több
Világhírű amerikai filmrendező és producer. New York városának Manhattan nevű városrészében született 1913-ban. Szülei korán elváltak, őt az anyai nagyszülei nevelték. Egy bronxi középiskola elvégzése után a New York University-n (NYU) folytatta tanulmányait, ahol a tanulás mellett heti rendszerességgel cikkeket írt a Medley nevű újságba. 1933-ban, 19 éves korában szerezte meg üzleti diplomáját.
Írói gyakorlatát akarta továbbfejleszteni, ezért elfogadta a 20th Century Fox ajánlatát és Hollywoodba költözött. Három nagy stúdiónál is dolgozott, elsajátítva a filmkészítés legfontosabb alapjait. 1943-ban katonaként szolgált, kiképzési filmek készítésében vett részt. Hadnagyként szerelt le.
A nagy stúdióktól független filmgyártó céget alapított, amelynek első sikeres filmje az 1949-es „Champion”, a birkózóból színésszé lett Kirk Douglas volt a főszereplője. A következő film témájában már megmutatkozott az a bátorsága, hogy a tabuként kezelt jelenségekről, ebben az esetben az antiszemitizmusról mondjon véleményt.
1950-ben a cég neve Stanley Kramer Company lett, Marlon Brando filmes debütálása a „The Men” című filmben ehhez a céghez fűződik. Első alkalommal rendezett itt Fred Zinnemann.
1951-ben szerződést kötött a a Columbia Pictures Stúdióval, mely szerint öt év alatt 20 filmet készítenek. (Mivel Kramer filmes munkássága annyira terjedelmes, a továbbiakban csak a legjelentősebbekről teszek említést.) Producerként elsőként vitte filmre Arthur Miller drámáját a „Death of a Salesman” („Az ügynök halála”). Willy Loman alakítása Fredric March nevéhez fűződik.
1952-ben, még függetlenként gyártatta le a „High Noon” („Délidő) című az egész western történet egyik fő művét, Fred Zinnemann rendezésében. Főhőse, Gary Cooper Will Kane alakítója. Szerepelt benne Grace Kelly is. A film négy Oscar-díjat nyert, Cooper kapta az egyiket, mint a legjobb férfi főszereplő.
1953-ban közös megegyezéssel felbontották a szerződést. A Columbiánál gyártott utolsó filmje egy Herman Wouk által írt könyv adaptációja volt, és Edward Dmytryk rendezte. Címe „The Caine Mutiny” („Zendülés a Caine hadihajón”). Szereplői közül érdemes kiemelni Humphrey Bogart és Fred MacMurray nevét.
Újra önállóként, immár rendezőként kezdett dolgozni. Filmjei olyan társadalmilag „kényes” témákkal foglalkoztak, mint a rasszizmus, a nukleáris háború, vagy a fasizmus okai és hatásai. 1958-ban készült a nyolc Akadémiai díjra jelölt „The Defiant Ones” („Megbilincseltek”), ebből kettőt meg is nyert. Főszereplőként első színes bőrű színészként Sidney Poitier is jelölt volt.
1960 az „Aki szelet vet” („Inherit the Wind”) éve volt, a színdarab nyomán készített filmváltozaté, az 1925-ös daytoni "majomper"-ről. Főszereplői Fredric March és Spencer Tracy.
A következő évben rendezte az „Ítélet Nürnbergben” („Judgment at Nuremberg) című filmjét, amely a náci bírák felelősségre vonását dolgozta fel. A legnevesebb filmsztárokat kérte fel a szerepekre, köztük volt Marlene Dietrich, Judy Garland, Spencer Tracy, Burt Lancaster, Montgomery Clift. Meg kell még említeni Maximilian Schell nevét is, ő a legjobb férfi főszereplő Oscar-díját vehette át.
1965-ben készítette el Katherine Anne Porter "Ship of Fools", 1962-es regénye alapján a „Bolondok hajója” című filmjét. Egy majdnem egy hónapig tartó hajóút kapcsán széles társadalmi körkép tárul a néző elé a hamarosan Hitler uralma alá kerülő Németországról.
A rasszizmus problémája, közelebbről a fajok közötti házasság volt a témája az 1967-es „Guess Who's Coming to Dinner” („Találd ki, ki jön vacsorára!”) című filmjének. Tragikus vonása ennek a filmnek, hogy Spencer Tracy utolsó filmszerepe volt, aki a film elkészítésekor tudta, hogy haldoklik, és néhány héttel a befejezése után meg is halt. Kramer így emlékezett rá: „a legnagyobb színész, akivel valaha dolgoztam." Ez a film volt az utolsó nagy sikere.
1977-ben Adam Kennedy regénye alapján thrillert forgatott, „A dominó-elv” címmel, a főszereplő Gene Hackman volt, aki egy vietnami mesterlövészt alakított. A börtönből megszöktetve egy titokzatos szervezet nyomására egy célszemélyt kellett likvidálnia.
Az 1980-as években visszavonult, egy újság hasábjain filmkritikákat írt. 1997-ben megjelent az önéletrajza. 2001-ben tüdőgyulladás következtében halt meg.
(Berto49)
