"Gyantaszedők, gyantaszedők, és megint csak gyantaszedők? Így múlik el az élet! Hát bűn az, ha valaki többre vágyik?" Tóték békésen, boldogan élnek egy kis hegyi faluban. Fiuk levelet ír a frontról: tudatja velük, hogy parancsnoka otthonukban tölti majd kéthetes betegszabadságát. A darab idillikus helyzetben kezdődik; úgy is mondhatnám, hogy Tót Lajos egy Toldi Miklós, akire a rettegés harangja borul. Persze az őrnagy is fél, de a terror forrása mindig a félelem, a félelem pedig mindig új félelmet szül" - írja Örkény István. Az ötszereplős kamaraváltozatot először Székely Gábor állította színpadra, majd Vincze János a Pécsi Harmadik Színházban. A Radnóti Színház szövegkönyvét a pécsi előadás alapján készítette Morcsányi Géza és Gothár Péter.
NA Örkény István: Tóték
A képen: Csányi Sándor, Hegedűs D. Géza, Csomós Mari, Csonka Szilvia, Szervét Tibor
A kép forrása: Ilovszky Béla
A kép forrása: Ilovszky Béla
Szervét Tibor
Hegedűs D. Géza
Csányi Sándor
Hegedűs D. Géza
Csomós Mari
Csonka Szilvia
Szervét Tibor
Csányi Sándor
Csomós Mari
Csonka Szilvia
Csányi Sándor
Hegedűs D. Géza
Hegedűs D. Géza
Csányi Sándor
Hegedűs D. Géza
Csomós Mari
Csonka Szilvia
Egy kissé vontatottnak és elnyújtottnak érzem. Ez persze óriási kockázatvállalás az alkotóktól. Bevállalós. De annyira nem tudott lekötni, plusz az alakítások se voltam valami érdekesek.
Egyszerűen zseniális darab. Bár a Latinovits féle változatot sokkal jobban szeretem, de ez a szereposztás is nagyon bejött nekem. Szerintem ezt mindenkinek látni, olvasnia kell!
