A film lényegében egy interjúsorozat rengeteg random emberrel, akik kicsit túl sok időt töltöttek egy filmmel, és olyan dolgokat látnak bele, amik sok esetben ott sincsenek. Nem tudom, mennyire tudatos, de a film majdnem egy szatíra a túlgondoláson és az összeesküvés-elméletekről. Majdnem minden tartalmat túl lehet gondolni, és apró részleteket úgy kibontani, mintha azok valamit jelentenének. Ez több ponton elhangzik a filmben, egy csávó azt próbálta magyarázni, hogy egy síposzter, ami egy síelőt ábrázol valójában egy bikát láttat. Egy nő annyira alternatív valóságban élt, hogy megpróbált párhuzamot vonni a gyereke meséi és a film között, amit éppen nézett. Egy másik a felhőben vélte felfedezni a rendezőt, de nem tudta megmutatni, hol pontosan. Az egész egyszerűen csak nevetséges volt, de nem éreztem, hogy a rendező felfogta, és kicsavarta volna ezeket valótlan és bugyuta teóriákat, és okosan beleszólt volna. Azért szomorú ez, mert a filmben akad pár szépen felépített gondolat is, és valós dolgok, melyeket Kubrick tudatosan tett be. De ezek elvesznek a legidiótább teóriák között.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
