Egyedüli érték Demi Moore és táncai, főleg a zuhanyozás utáni próbatánc. Eszméletlenül szép nő volt, csodás alakkal. A történet nagyon bárgyú, nem csoda, hogy négy, vagy öt Arany Málna-díjat kapott, de néha Demi kedvéért érdemes megnézni.
Majdnem azt mondhatnám, hogy egy elveszett kincs ez a film, de azért nem éri el azt a szintet. Szerencsére a készítők nem a kézenfekvő nyálasan drámai megvalósítást választották, amit a történettől várnánk, hanem inkább egy szokatlan vígjátékot csiná... Többltak. Szokatlan, mert szerencsére kerüli a bejáratott vígjátéki helyzeteket, karaktereket, talán emiatt is tud üdítően hatni még ma is. A karakterek szerethetőek, eredetiek, és bár humorból kaphatnánk többet is, volt néhány nagyon eltalált geg. (Eddig fel se tűnt például az az apró részlet, amikor a kidobó Ving Rhames a háttérben vizezi a whiskeyt.)
A színészek jók voltak, nincs egy szürke alak az egész filmben, Reynolds ugye kifejezetten brillírozik (bár a vazelines rész talán picit túlzás volt), a sztriptízesek között pedig nem tudtam nem észrevenni a két óriási adottsággal rendelkező Pandora Peaks-et.