Keményfi Béla 1945 és 1953 között elítéltként megjárta a szovjet börtönöket, éveket töltött egy szibériai munkatáborban. Levente volt, szökni próbált a fegyveres szolgálat elől, de végül Nyugatra hurcolták. Harcolni azonban nem harcolt. Hazatérve letartóztatták az orosz katonák, felderítőt gyanítottak benne. Szökési kísérletekor rálőttek, a golyó a gerincét érte, megbénult a lába. A műtőasztalról hurcolták el, vonatra tették, kivitték a Szovjetunióba. Tíz évre ítélték. Sztálin halála felcsillantotta a szabadulás reményét a Gulágon, a kegyetlen szovjet munkatáborokban sínylődő magyar rabok számára. A remény 1953 novemberében vált valóra, amikor az első és második -…
TöbbKeményfi Béla 1945 és 1953 között elítéltként megjárta a szovjet börtönöket, éveket töltött egy szibériai munkatáborban. Levente volt, szökni próbált a fegyveres szolgálat elől, de végül Nyugatra hurcolták. Harcolni azonban nem harcolt. Hazatérve letartóztatták az orosz katonák, felderítőt gyanítottak benne. Szökési kísérletekor rálőttek, a golyó a gerincét érte, megbénult a lába. A műtőasztalról hurcolták el, vonatra tették, kivitték a Szovjetunióba. Tíz évre ítélték. Sztálin halála felcsillantotta a szabadulás reményét a Gulágon, a kegyetlen szovjet munkatáborokban sínylődő magyar rabok számára. A remény 1953 novemberében vált valóra, amikor az első és második - összesen 750 fős csoport - vasúti kocsikban Csapnál átlépte a magyar határt. Többségük 7-11 évi szenvedés és megpróbáltatás után tért haza. Mai napig nincs hiteles adat az áldozatok számáról. Alig 4300-an érték meg a szabadulást. Vajon hányan élnek még közülük?
