A vívó

A jelenlegi Észt Köztársaságnak is kijutott az impériumváltásokból. Csak a XX. században tartoztak a hitleri Németországhoz, aztán csöbörből vödörbe kerülve Észt Szovjet Szocialista Köztársaság lett belőle, „élvezve” a postarabló Dzsugasvili terrorjá... Többt. A film 1953. márciusa előtt játszódik, a főhős, Endel a múltja miatt bujkálva, amelyről persze nem tehet, hiszen 18 éves korában őt is, mint a korosztálya minden tagját besorozták a Wermacht kötelékébe. Testnevelőként vállal állást, pedagógiai diplomája is van, de korábban a tőrvívásban versenyeket nyert. A tanulók számára az iskolaigazgató és a párttitkár akarata ellenére vívószakkört szervez, a diákok lelkesen gyakorolják a vívás tudományát. A történet befejezése eléggé hihetetlennek tűnik, de mindenen ne akadjunk fent. Az aljas, besúgó párttitkár bajszán viszont igen, mimikri jelleggel még az arcszőrzetét is a Gazda stílusához igazítja.

A 23. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon jártunk, és górcső alá vettünk két életrajzi filmet, a finnek Oscar nevezettjét, A vívó című, történelmi távlatokba helyezett sportfilmet, valamint Stanley Milgram élettörténetét adaptáló Experimenter című drámát. Szerintem kafa kis film!

Hát ez a film igencsak kimeríti a nulla hozzáadott érték fogalmát. Ha láttatok valaha tanáros-edzős filmet, mint mondjuk a Billy Elliot, a Kóristák, az Osztály vigyázz!, akkor gratulálok, láttátok A vívót is. A lélektelenség valami olyan magas százalékon pörög a filmben, hogy az szinte hihetetlen.

Vívós filmet nagyon nem csináltak még. El lettünk volna nélküle is, de egyszer szerintem simán nézős kategória.