Vörös és fekete

Nem tudtam türelmesen nézni ezt a feldolgozást. Hiába a nagy színésznevek, nekem ódivatú, unalmas a játékuk. A rendező narrációval mutatta be Julian Sorel gondolatait, így eljátszani már alig maradt valami, ettől bábszerű lett számomra az egész film. Hol van ez az alakítás mondjuk egy Töröcsik Mari-féle Körhintához képest... A felvételek sötétek, nehezen nézhetők. Pedig vannak kedvenc filmjeim ebből az évtizedből, de számomra ez a film elcsépelt és elavult. Sajnálom.

A könyv nem igazán volt a kedvencem sose, szerintem egy kicsit túlságosan is részletekbe menő a történet, átesik egy ponton, ahol már nem volt türelmem annyira követni. A film azonban egy kicsit letisztultabb és élvezetesebb. Ez egy nagy előnye, szerintem ha fordítva ismerem meg, akkor a könyvet is szívesebben elolvastam volna.

Bár nem különösen szoktak bejönni nekem a könyvadaptációk, hát még a kosztümös filmek, de be kell lássam a Vörös és fekete méltó a hírnevéhez. Az alkotók semmit sem bíztak a véletlenre, precízen építették fel a dramaturgiát és a szereplőgárda is egytől-egyik emlékezetesen alakított.