Zatôichi kenka-tabi

A fordulatos negyedik film után a Daiei még inkább akciódúsabb új történetet akart. Az biztos, ezen a téren a néző nem szenved hiányt a megnézés közben. Kivégzési paranccsal rendelkező szamurájok, három, új területre hajtó jakuza főnök, bosszúállásr... Többa áhítozó feleség, és sok ezer kecsegtető aranypénz. Motivációs indok bőven van a kardok előhúzására. Sintaro Kacu ezúttal nem holmi habozó japán Hamletként tűnik fel, hanem fülelő, szaglászó, gondosan tervező vak masszőr, aki szakképzetten öl, ha az kell. (A nemzetközi „On the Road” átkereszteléstől sokkal többre utal a japán eredeti cím, amely erős harci jelentést hordoz.) Kacu láthatóan élvezi a szerepet. A saját természetétől sem állt messze az a nemességre törekvő, de indulatos karakter, amit eljátszik. Kimijosi Jaszuda először, de korántsem utoljára szállt be rendezni a sagába. A fordulatos kalandfilmekben pedig mindig jól teljesített, ezúttal sem volt másképp. Azért, hogy Zatoicsit gyakran szamurájnak tartják a kevésbé tájékozott nézők, ez a film sokat tett. Tényleg inkább egy vándorló rónin benne, mint egy fényt kerülő jakuza. A történet nagyjából kerek, de kisebb mozzanatok bizony papíros ízűek. A szerelmi szál egész biztosan ez, vajmi kevés a valós alapja abban a világban. Szerencsére a kivitelezés erényei bőven felülmúlják a kisiklott részleteket. Egyike a legidőállóbb epizódoknak a sagán belül.