1929. szeptember 18-án született Budapesten. Magyar színésznő volt. Nagyapja az akkori híres „Királyi Színház” zenekarának tagja volt. Édesapja, művésznevén Franz Orlovsky, a „cseh Herkules” birkózó volt „Czája és Donnert” cirkuszában. Valójában nem volt cseh, csak így lehetett könnyebben eladni a cirkuszi számot, érdekességnek számított, hogy a cirkuszban se beszélhetett vele senki magyarul, még a családtagjai sem. Olsavszky Éva apja fellépései során ismerte meg a tapsot, milyen az, ha... Több
1929. szeptember 18-án született Budapesten. Magyar színésznő volt. Nagyapja az akkori híres „Királyi Színház” zenekarának tagja volt. Édesapja, művésznevén Franz Orlovsky, a „cseh Herkules” birkózó volt „Czája és Donnert” cirkuszában. Valójában nem volt cseh, csak így lehetett könnyebben eladni a cirkuszi számot, érdekességnek számított, hogy a cirkuszban se beszélhetett vele senki magyarul, még a családtagjai sem. Olsavszky Éva apja fellépései során ismerte meg a tapsot, milyen az, ha valakit szeret a közönség. Az iskolában kiválóan énekelt, akkor figyelt fel rá egy színházi rendező, és felajánlott neki egy szerepet, amit el is fogadott, mert kiskorától fogva vonzotta a színház, saját bevallása szerint mindig is remegés fogta el, ha elsétált egy színház előtt.
Első szerepe után kisebb magánszínházaknál kezdett játszani, de csupán egy-két mondatos szerepeket kapott. 18 éves korában állt először színpadra a Jókai Színházban. Hosszú színészi pályája alatt számtalan drámai és prózai szerepet játszott el, illetve főbb operett szerepeket is, és sok kiváló tragikus szerepet. Soha nem tanult színészetet, a szakmát pályája során sajátította el. 1949-ben egy évadra a Bányász Színházba került, majd 1954-ig a „Magyar Néphadsereg Színház” tagja volt. 1955-ben került Győrbe kezdő színészként, ahol a „Mária főhadnagy” című operettben kapott szerepet, melyben jövendőbeli férje, Kun Vilmos is mint kezdő színész játszott. Itt ismerkedtek meg, és bár akkoriban mindketten kapcsolatban voltak, az élet mégis egymáshoz sodorta őket, és elválaszthatatlanok lettek.
A színész házaspár mintapéldaként szolgált arra, hogyan lehet leélni úgy egy életet, hogy nemcsak szakmabeliek, hanem folyton együtt is játszanak, ami ritkának számított a színészvilágban. Ha elő is fordult, hogy nem egy darabban játszottak, akkor is mindig hívták egymást a szünetekben. Házasságuk titkaként említették, hogy soha egy rossz szót se mondtak egymásra, tabu volt a másik megsértése, és nem szóltak bele a másik munkájába, illetve, hogy természetük sok mindenben hasonlított egymásra. Férjével soha egyetlen szerepet sem mondtak le, mindent elvállaltak, amit felkínáltak nekik, legyen akár a legkisebb szerep is, mert úgy gondolták, hogy a legkisebb szerepet is a legnagyobb alázattal kell eljátszani, minden sértődöttség nélkül.
Győr után már Kun Vilmossal együtt került Szolnokra és Szegedre, majd három évet töltöttek Kaposváron, ahol nem érezték annyira jól magukat, így nyitottak voltak minden lehetőségre. Ekkor több ajánlatot is kaptak, és végül saját bevallásuk szerint a „legrosszabbat” fogadták el, így kerültek Debrecenbe, ahol Ruszt József rendezett. Itt végül négy évet töltöttek el. Munkahelyváltásaik során sosem az anyagi kérdés játszott döntő szerepet, sokkal inkább a rendezői. Olyan helyzet sosem fordult elő, hogy egy adott színház csak az egyiküket szerződtette.
1970-ben Zsámbéki Gábor csábította őket újra Kaposvárra, ahonnan csak 1980-ban szerződtek át a budapesti Nemzeti Színházhoz. 1982-ben a Katona József Színház alapító tagjai voltak férjével, ahol egészen haláláig játszottak. Több mint 67 elődásban szerepeltek közösen, alkalmanként szerelmespárt alakítottak. Idősebb korukra kaptak több olyan szerepet, ahol idős házaspárt kellett eljátszaniuk. A Falusi Viktor rendezésében készült „Sybill” operettben „Nagy hercegné”-t alakította, amikor a premier délutánján váratlanul súlyos égési sérüléseket szerzett otthon a konyhában; aznap este erős fájdalomcsillapítókkal, harmadfokú égési sérülésekkel a testén, de eljátszotta a szerepet, és csak utána ment kórházba, nem akarta cserbenhagyni a nézőket, akik már hetek óta várták a premiert.
Az igazi filmszerepek elkerülték, hiszen férjével folyamatosan vidéken volt lekötve a színházakban. Sokkal inkább televíziós rendezőktől kapott ajánlatot, így került be az 1994-es Patika sorozatba, melynek rendezője Koltai Róbert volt, aki már korábbról ismerte őt Kaposvárról; tökéletesnek találta Olsavszky Évát „Lídia nagynéni” szerepére. Utolsó televíziós megjelenése egy rövidke egymondatos szerep volt 2001-ben a népszerű „Barátok közt”-ben.
Élete során számtalan elismerést és díjat kapott. Kétszer Jászai Mari-díjat, 1964-ben SZOT-díjat, majd ezt követően Kossuth-díjat, és kétszer nyerte el a „Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét”. 2006-ban megkapta a „PUKK-díjat”, melyeket azoknak ítélek oda, akik a pár mondatos szerepeket is emlékezetesen adják elő. A színésznő legnagyobb főszerepének mégis azt tartotta, amikor férjével dédszülők lettek. Férje, Kun Vilmos 2015. szeptemberében hunyt el, 89 évesen. Olsavszky Éva hat évvel később, 2021. február 27-én követte férjét, 92 évet élt.
(Crystaldeer)
