Máriássy Félix

3

Máriássy Félix filmrendező, forgatókönyvíró, vágó és egyetemi tanár nemesi családból származik, 1919. június 3-án született Márkusfalván.

Az 1930-as évek végén került bele a filmvilágba, amikor a Hunnia Filmgyár gyakornoka lett. A kor legnevesebb rendezői (Gaál Béla, Radványi Géza, Ráthonyi Ákos, Hamza D. Ákos) mellett dolgozott, a vágásban és a forgatókönyvek megírásában segédkezett. 1945 után a Magyar Filmgyártó Rt.-nél tevékenykedett, ekkoriban kezdett forgatni, elsősorban dokumentumfilmeket készített. 1948-ban (egyes adatok szerint 1946-ban) a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett, ahol a tanítványai között volt például Kardos Ferenc, Huszárik Zoltán vagy Szabó István.

Művelt, több nyelven beszélő, hallgatag ember volt, aki fontosnak tartotta a szakmai és az erkölcsi felelősséget. Első játékfilmjét 1949-ben forgatta, eleinte a sematizmus jegyében tevékenykedett, saját stílusa az 50-es évek közepétől kezdett kialakulni (Rokonok, Budapesti tavasz, Egy pikoló világos, Külvárosi legenda, Csempészek). Neorealista ihletettségű filmjeiben gyakori a finom humor, figurái gyakran hétköznapi, esendő emberek, akik megalázottságban, társadalmi igazságtalanságok közepette élnek.

A 60-as évek elejétől több tévéfilmet is készített. Utolsó alkotásai (Fügefalevél, Kötelék) a 60-as évek második felének problémáit boncolgatták, az Imposztorok pedig a fehérterror kapcsán a történelmi szatíra műfajával kísérletezett. Máriássy Félix 1956-ban Kossuth-díjban részesült, 1969-ben érdemes művész lett, noha a hatalom nem mindig nézte jó szemmel a működését.

Többször kapott szívinfarktust, 1975. január 26-án halt meg Szőnyben, egyes adatok szerint Budapesten.