Kiss Ferenc színész, rendező, művészeti vezető 1893. április 15-én született Székesfehérvárott. Az 1910-es évek elején a Színiakadémia növendéke volt, majd frontszolgálatot teljesített az első világháborúban. A harcok elültével Debrecenbe szerződött, ahonnan Budapestre ment. Ott a Vígszínház, a Nemzeti, a Magyar, majd 1945-ig ismét a Nemzeti Színház társulatának volt a tagja.
Eljátszotta a klasszikus drámairodalom sok fontos szerepét (Danton, Macbeth, III. Richárd, Othello, Ezra Mannon, Willy Loman) de népi... Több
Kiss Ferenc színész, rendező, művészeti vezető 1893. április 15-én született Székesfehérvárott. Az 1910-es évek elején a Színiakadémia növendéke volt, majd frontszolgálatot teljesített az első világháborúban. A harcok elültével Debrecenbe szerződött, ahonnan Budapestre ment. Ott a Vígszínház, a Nemzeti, a Magyar, majd 1945-ig ismét a Nemzeti Színház társulatának volt a tagja.
Eljátszotta a klasszikus drámairodalom sok fontos szerepét (Danton, Macbeth, III. Richárd, Othello, Ezra Mannon, Willy Loman) de népi figurák megformálásában is kitűnően alakított. 1935-ben Corvin-koszorút kapott. 1937-től a Színiakadémia igazgatója, 1939-től a Színház- és Filmművészeti Kamara elnöke lett, így a színészi munkássága kissé háttérbe szorult. 1944 októberétől a Nemzeti igazgatója, később színházi ügyekért felelős kormánybiztos lett.
Már a 20-as években játszott filmekben, de csak a 30-as évek elején kapott fontosabb szerepeket. Sokféle figurát alakított, volt betörő az Ember a híd alatt (1936) című drámában, volt Timár Mihály Az aranyemberben (1936), egyszerű ember A piros bugyellárisban (1938), gróf a Toprini nászban (1939), kapitány az Európa nem válaszol (1941) című drámában. Gyakran feltűnt filmhíradókban, propagandafilmekben, nyíltan kiállt Szálasi Ferenc mellett, hungarista felhangú verseket szavalt, így bár 1944 decemberében nyugatra menekült, az amerikaiak kiadták Magyarországnak.
1945 novemberében megtartott tárgyalásán háborús bűnösként nyolc év börtönre ítélték; a vádirat szerint sokak munkáját ellehetetlenítette, és a magyar színház- és filmművészetet kiszolgáltatta a szélsőjobboldali eszméknek. Szabadulását követően egy ideig segédmunkás volt, de 1956-tól újra szerepelhetett színpadon.
Győrben, majd Szegeden lépett fel egészen 1964-es nyugdíjazásáig, de még ezt követően is szerepelt. 1957-től ismét filmezett, de csak epizódszerepeket kapott. Utoljára a 70-es évek végén forgatott. 1963-ban érdemes művész lett. 1971-ben Mindenért fizetni kell címen megjelentek az emlékiratai. 1978. augusztus 13-án, Budapesten halt meg.
(Filmbarbár)
