Isao Natsuyagi 1939. december 25-én született Tokióban, és 2013. május 11-én hunyt el. A 20. század második felének egyik legsokoldalúbb japán színésze volt, aki több mint négy évtizeden át volt jelen a filmvásznon, a televízióban és a színházban is. Kifinomult megjelenése, erős jelenléte és természetes játéka révén hamar az értelmiségi, szenvedélyes vagy morálisan vívódó karakterek specialistájává vált. Nem volt harsány, nem volt látványos sztár... Több
Isao Natsuyagi 1939. december 25-én született Tokióban, és 2013. május 11-én hunyt el. A 20. század második felének egyik legsokoldalúbb japán színésze volt, aki több mint négy évtizeden át volt jelen a filmvásznon, a televízióban és a színházban is. Kifinomult megjelenése, erős jelenléte és természetes játéka révén hamar az értelmiségi, szenvedélyes vagy morálisan vívódó karakterek specialistájává vált. Nem volt harsány, nem volt látványos sztár – de éppen visszafogottságával és méltóságteljes jelenlétével vált az egyik legelismertebb művészszínésszé Japánban.
Natsuyagi pályafutása a Toei stúdiónál indult az 1960-as évek elején, olyan időszakban, amikor a japán filmipar a modernizálódás és a tradicionális értékek közötti feszültségből táplálkozott. Korai filmjeiben gyakran tűnt fel fiatal, idealista vagy épp vívódó hős szerepében. Ahogy érett, egyre komplexebb, sokszor tragikus sorsú figurákat játszott: katonákat, orvosokat, értelmiségieket, törékeny lelkű férfiakat, akik az idő és történelem sodrásában keresik helyüket.
A hetvenes-nyolcvanas években olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Kinji Fukasaku, Kon Ichikawa vagy Masaki Kobayashi. Fontos szerepe volt az „Under the Flag of the Rising Sun” (1972) című filmben, amely a japán háborús múlt feldolgozásának egyik kulcsműve. Natsuyagi képes volt finoman árnyalni karaktereit: egyszerre tudott szigorú és esendő, távolságtartó és mélyen emberi lenni. Az arcvonásai és hangja – a színészi eszközeinek részei – mindig hordozták a belső feszültséget, ami sok filmjének motorja volt.
Pályája során nem ragadt le a nagyvászon mellett. Jelentős televíziós karriert is épített, főként történelmi sorozatokban – taiga dramákban – szerepelt rendszeresen, és sokan generációkon át az NHK évadonkénti sorozatainak egyik állandó aranyaként ismerték. Időskori szerepeiben gyakran tűnt fel idős bölcsként, családapaként, visszavonult katonaként vagy tanárként – és mindig magával hozta a japán mozik finom melankóliáját.
Natsuyagi színészként nem a szenzációs, hanem a szilárdan emelkedett típus képviselője volt. Soha nem vágyott nemzetközi hírnévre, nem beszélt külföldi filmekben, de hazájában az egyik legmegbecsültebb karakterformáló színésszé vált, akit rendezők és nézők egyaránt tiszteltek.
Halálát 2013-ban, 73 éves korában hasnyálmirigyrák okozta. Utolsó filmje, a „Eien no 0” (Az örökkévaló nulla) halála előtt jelent meg, és méltó lezárása lett egy mélyen humánus, mégis visszafogott karriernek. Isao Natsuyagi azon ritka japán színészek egyike volt, akiknek neve nem harsogott, de jelenlétük feledhetetlen nyomot hagyott a japán filmművészet történetében.
(Fekete Gandalf)