Magobej, a magányos rónin, aki egy vérfürdő miatt megundorodott a klánjától és elhagyta azt, már a kardját készül eladni, hogy végképp kiszálljon a szamuráji létformából. Ám megdöbbenve jön rá, hogy megismétlődni készül a borzalmas esemény, és az első áldozatjelölt ő maga. Miután végez az ellen… Több
A rendező, Hideo Gosha az 1960-as években a csambara műfaj egyik megújítója volt. Ezzel a filmjével – és a Tenchu! (Hitokiri) drámáival – Japán legjobb mozgóképeinek párosát alkotta meg. Ő maga volt a téma ötletgazdája, és még Tosiro Mifunével, a „császárral” is hajlandó volt összerúgni a port, hogy a saját elképzelései szerint valósíthassa meg ezt a filmet. (Mifune haragosan hagyta el a forgatást, ahol a főszerepet játszotta volna.) A helyébe lépő Tacuja Nakadáj viszont éppoly zseniális szamuráj lett benne, mint a „császár” volt számos másik történetben. Remek, számunkra gyakorta egzotikus részletekből összerakott, kiválóan eljátszott és fényképezett, de nem könnyű film. Lassú, sűrűn visszapillantó építkezéssel, drámai pillanatok és életszerű, a japán kardvívás összes szépségét és durvaságát megmutató vívójelenetek sokaságán át jutunk el a végső párbajig, ami éppoly kegyetlen hidegben játszódik le, mint amilyen annak a világnak az erkölcse, amelyben barátnak barátot kell ölnie, mert kiút nem létezik számukra. Igazi magas színvonalú, torokszorító dráma. Méltán odaállítható Kuroszava Akira legjobb rendezései mellé a japán Parthenonban. Az öröknek ható erkölcsi üzenetén túl a magas fokú mesterségbeli tudás sugárzásával képes lekötni korunk nézőit is. Veszít vele, aki nem ismeri meg.
A stúdió eredetileg az ikonikus Testőr (Yojimbo) sorozat negyedik darabjára szerződtette le Tosiro Mifunét, ezt a filmet ugyanis annak szánták. Ám a nagy sztár rosszul tűrte a legészakibb japán szigeten, télvíz idején és rideg, spártai körülmények között zajló forgatás megpróbáltatásait. Ráadásul a forgatókönyv sem volt az ínyére, nem azt a „jodzsimbót” kellett volna hozni, mint az előző három filmben. Hideo Gosha rendezővel sem volt egy hullámhosszon. Az ellentétek végül szakításhoz vezettek, ám a film bukásához nem, sőt! Az élet Goshát igazolta, a Goyokin szakmai és kasszasikere után talán a „császár” is belátta, hogy a járatlan utat szintén érdemes lehet választani.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
