Ungváry László

0

Az elsőfilmes labancszerep (Rákóczi nótája, 1943) már a második világháború éveiben megtalálta, s utóbb sem kis orgánuma, sem csiszolt játékstílusa nem menthette meg Ungváry Lászlót a negatív figurák, az örök ellenség filmes megformálásának munkájától.

Nevének y-ját hol megtartva hol elvetve játszotta az ármányos magyarfaló Metternich kancellárt (Különös házasság, 1951), A harag napja című tanácsköztársasági és mélylélektani propagandafilm engesztelhetetlenül ádáz ellenforradalmárát, s utóbb e szerepkört töltötte be a Tegnapban is. Színészalkata a Rokonok (1954) főszerepéhez is hozzásegítette, bár ez a némiképp tendenciózus filmváltozat is jószerével csak az agresszív gőg és a korlátoltság megjelenítésére szorította Ungváryt.

A gőg és a fafejű bornírtság ábrázolása később is hálás eszköze maradt a Nemzeti Színház örökös tagjának, aki a jó barát Thurzó Gábor visszatekintő ítélete szerint negyvenes éveit elhagyván megszűnt színészként egzisztálni. S bár e véleményben rejlik némi túlzás, annyi bizonyos, hogy az Ungvári által eljátszott egyenruhás szerepek (melyeknek prototípusa a tévéjátékban is megörökített Görgey Artúr volt Illyés Gyula Fáklyalángjából) mutatnak némi ismétlődő, rutinizált jelleget.

Leginkább tán a vígjátékokban sikerült átszíneznie ezt a klisét: így A csodacsatár Farkas Mihályt karikírozó Dúca tengernagyának szerepében, A tizedes meg a többiek rögtönítélő Barkányijaként, s különösképpen, mint zajosan mafla, váltig balek Eberstein Eckbert báró A Tenkes kapitányában. A Csendes otthon című lakásügyi zenés vígjátékban, vőlegénységre aspiráló, fontoskodó patikust játszhatott Galambos Erzsi oldalán.