Gyárfás Miklós

Gyárfás Miklós író, költő, forgatókönyvíró, dramaturg 1915. december 6-án született Győrben. Érettségi után színésznek állt, a 30-as évek közepén építőmunkás volt, majd a Ganz-gyárban tisztviselő. A második világháborút követően a Haladás, majd az Újhold munkatársa volt, de dolgozott az Új Világ rovatvezetőjeként is. 1949-ben a Belvárosi Színház, később a Vígszínház dramaturgja lett. Az 50-es évek első felében a Színház és Filmművészet című folyóirat szerkesztője volt. 1953-tól két és fél évtizedig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított.

Irodalmi karrierje a 30-as évek végén kezdődött, amikor versekkel jelentkezett. A második világháború után prózaíróként lépett színre; elbeszéléseiben, regényeiben gyakran a művészek, értelmiségiek sorsát ábrázolta ironikus stílusban. Sokféle műfajban tevékenykedett, alkotott szatírákat, verseket, elbeszéléseket, tárcákat, tréfákat, (kis)regényeket, színműveket, tanulmányokat. A 40-es évek végétől rengeteg színdarabot készített (eleinte társadalmi szatírákat írt, az 50-es évek közepén történelmi eseményeket dolgozott fel, az évtized végétől pedig erősödött nála az abszurditásra való hajlam), ő volt a korszak egyik legtermékenyebb színpadi szerzője, ám a 80-as évektől egyre kevesebb drámáját mutatták be.

Színdarabjai mellett a hangjátékai – ezeket az 50-es évek végétől mutatták be – és forgatókönyvei hozták meg neki a népszerűséget és az elismertséget. Főleg az 50-es, 60-as években készített forgatókönyveket: A nagyrozsdási eset, Butaságom története, Tanulmány a nőkről stb. Az 50-es évek végétől a televízió számára is dolgozott. 1992. október 4-én halt meg Budapesten.