Balázs Samu

2

Balázs Samu hosszú esztendőkön át Kolozsvár helyi kedvenceként funkcionált, mígnem Bajor Gizi erdélyi vendégjátéka alkalmával a fővárosi szakma is felfedezte magának, s a harmincas években a Nemzeti Színház tagja lett. A negyvenes évek elején már számos filmszerepben találkozhattak vele a nézők.

Hórihorgas alakja, kopaszodó feje, derékban kissé megdőlt, angolos figurája úri inasként tűnt fel a Karády Katalin számára modernizált Makrancos hölgyben (1943), s már ekkor felfedezték Balázsban a tőről metszett ellenséget, amint erről a Rákóczi nótája (1943) labanca, vagy az Ördöglovas (1943) bécsi segéd intrikusa is tanúskodott.

Filmszínészi működésének első nagy korszaka szintén az intrikus/ellenség szerepkörhöz kapcsolható: az ötvenes években ő volt a munkásdalárdát pesszimizmussal és lassúsággal mételyező Réz karnagy (Dalolva szép az élet; - Kossuth-díjat is kapott érte), a nyilasokkal cimboráló cirkuszos, Peti bohóc, azaz Latabár életének megkeserítője (Fel a fejjel). Jó embert ekkoriban csak kivétélképpen játszott, így a szószátyár, de szerethető Králik (Én és a nagyapám) szinte egyedüli a maga nemében.

A letűnt világot idéző zsánerek később is megtalálták Balázs Samut, ám e szerepek legfőbb vonzerejét immár a színész szabadjára eresztett groteszk humora, szíkár gunyoros temperamentuma jelentette. Humorát kamatoztatta seregnyi tévéjátékban, filmben, egyebek mellett a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? bávatag titkosrendőrének szerepében is.

Balázs a hetvenes években már jóval ritkábban filmezett. Utolsó filmszerepében Ferenc Józsefet adta a Csontváryban.