Hol a helye az Alien-univerzumban?

2017.05.30 23:11 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

1

Amikor 2012-ben mozikba került a Prometheus, már akkor kapott hideget-meleget a film, mind a kritikusoktól, mind a rajongóktól. Aztán amikor elkezdték vetíteni, arra emlékszem, hogy ugrásszerűen megnőtt a károgók száma. Amikor én moziban megnéztem, akkor egy látványos sci-fiként könyveltem el, amely egynek nem volt rossz, s előzményként is valamelyest rendben van (spec. a Star Wars-előzményfilmekhez képest jobb is).

Aztán elkezdtem felfrissíteni az Alien-univerzumot, újra néztem a régebbi filmeket, s mivel idén már a Covenant is látható, megvolt a kellő motiváció ahhoz is, hogy újranézzem a Prometheust. Elsőként az tűnt fel, hogy a film mennyi jelenetben és motívumban utalgat a Nyolcadik utas: a Halálra, másfelől viszont az volt az érzésem, mintha az első rész egyfajta újraértelmezése történne. Aztán, azzal teszi fel az i-re a pontot, hogy egy nagyon egyszerű gesztussal záródik a film, amelyből azonnal lehet következtetni a '79-es Alien filmre. Csakhogy akkor úgy tenném fel a kérdést, hogy mi szükségünk lesz az új Alien-filmekre, ha azok is előzményfilmként akarnak funkcionálni? Ha önmagában nézem a Prometheust, akkor egy látvány sci-fit kapok, amelyen látszódik, hogy Scotték a speciális effekteken nem spóroltak semmit.

A történetet egyenesen vezeti, s nagyjából a Nyolcadik utas forgatókönyvét követi: a hajó egy bolygóra megy, a legénység megtizedelődik, átverések és önfeláldozások történnek (ehhez képest egészen újítónak hat az a műtéti jelenet). Akárcsak az összes ilyen karakterű filmben, a Prometheusban is a leggyengébb láncszemek válnak először áldozattá, így Fifield és Millburn, akik a tudós társadalom szégyenei, főként amikor elkezdenek gügyögni egy ismeretlen lénynek egy ismeretlen helyszínen (szerintem az a jelenet a film mélypontja). A színészek közül egyedül Fassbendert tudom kiemelni (bár ő az egyik személyes kedvencem), aki remekül hozza a cinizmusra (!) is képes robotot. A teremtés, mint motívum igen fontos szerepet kap a történetben, hiszen a szakik azzal a céllal érkeznek meg erre az ördögi bolygóra, hogy megismerhessék az emberi faj megteremtőit (ahogy biológusunk szájából el is hangzik: pillanatok alatt vessük el a darwinizmust és gondolkodjunk valami egészen másban). A motívum pedig Shaw doktor sorsával kapcsolódik össze, akiről kiderül, hogy nem képes gyermeket szülni, ám láss csodát, utolsó szenvedélyes együttlétük alkalmából Holloway-jel mégis sikerül összehozniuk egy lényt (más kérdés, hogy ez az újszülött nem hoz túl sok boldog percet szülőanyjának). Talán az a legnagyobb baj a filmmel, hogy nem tudta belőni a kellő helyét az Alien-univerzumban: önmagában túl sokat utal az Alien első részére, vagyis részben egyedülálló előzményfilm szeretne lenni, miközben a lezárásával és a mostani fejleményekkel úgy tűnik, hogy mégiscsak egy előzménysorozat első állomásaként képzelték el ezt a filmet. Hogy melyikkel jártunk jobban, az a Covenant után kiderül! Mindent figyelembe véve, nálam ez maximum 3,5 pont lenne.