Spark regény + izgalom + bűnügy = Menedék

2017.03.13 21:33 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 554x

0

Sok filmet láttam már, amely Nicholas Sparks regényeiből készült, vannak jól és kevésbé jól sikerült darabok, szerintem a Menedék a jobbak közé sorolható. Persze nem üti meg mondjuk az abszolút kedvenc Szerelmünk lapjai hangulatát (már csak azért sem, mert mellőznünk kell belőle Ryan Goslingot), viszont ad a történethez egy olyan összetevőt, amelyet eddig még nem láttam Sparks regény adaptációkban: az izgalmat és a bűnügyi vonalat.

Már a film felütése is feszültséggel indul, a kezdő képsorok sejtetni engedik, hogy gyilkosság történt, ám ténylegesen csak a film második harmadában rántják le a leplet az igazságról. A Menedék két olyan csavart is tartalmaz, amelyek közül az első a kellő pillanatban robban, éppen akkor, amikor már kezdene egy kicsit ellaposodni a történet, a másodikra pedig csak egészen a film végén derül fény. Nem szeretnék SPOILER-ezni, így csak annyit árulok el, hogy bár érezhető, hogy azzal a két szereplővel, akikhez ezek a bizonyos csavarok köthetőek valami nincs rendben, a magam részéről erre a végkifejletre egyik esetben sem számítottam. S ennél nagyobb pozitívumot nem is nagyon érhet el egy ilyen karakterű film.

Ami a szereplőket illeti: Josh Duhamel eddig általában a pimasz, nőcsábász rossz fiút hozta a filmjeiben, most egy kétgyerekes, felelősségteljes özvegy apukát alakít, amely látszik, hogy még nagyon új a számára (de azért próbálkozott). Julianne Hough-t pedig kedveltem a Mindörökké rock-ban, a többi filmjében viszont, amelyet eddig láttam nem győzött meg túlzottan, a Menedék esetében talán sikerült kicsit megmutatnia egy újabb arcát (mondjuk szerintem ő még jó darabig benne fog ragadni ebben a "szexi, új csaj vagyok a városban" skatulyában). David Lyons pedig ügyesen váltott a jó zsaruból valami megszállott üldözőbe.

Összességében tehát egy izgalmakkal teletűzdelt romantikus film, amely ügyesen adagolja a feszültséget és a fordulatokat. Kellemesen csalódtam benne.