Kevés olyan film van, amelyre többször hivatkoznak, mint az Óz, a csodák csodája. Judy Garland klasszikusa ezt meg is érdemli, főleg ha azt nézzük, hogy az Elfújta a széllel egy időben jelent meg, s azzal nehéz felvenni a versenyt.
Filmművészeti szempontból abszolút úttörő, ugyanis a technicolor akkoriban még igencsak gyerekcipőben járt, s ahogy Dorothy belép Pöttömföldre, úgy nyílik meg a néző számára is a világ. Szerintem gyönyörű megoldás, ahogy a forgószél után kinyílik a lezuhant ház ajtaja és belépünk egy színpompás világba. Ezzel pedig elválasztja az ragyogó álomvilágot a szürke valóságtól. Magam előtt látom, ahogy a korabeli nézők ültek a moziban és úgy érezték, hogy csodát látnak. ("Toto, valami azt súgja, hogy már nem Kansasban vagyunk").
Az oroszlán, a bádogember, a madárijesztő, Dorothy és Toto együtt lépkednek végig a sárga köves úton, hogy aztán Ózzal találkozhassanak, a nagy varázslóval, akitől mindenki segítséget remél.
A történet egyébként tartogat horrorisztikus elemeket, a gonosz nyugati boszorkány zöld maszk nélkül is ijesztő lenne, vele szemben azonban ott van Glinda, a jó boszorkány, akinek kislányként mindig csodáltam a gyönyörű ruháját. S lám, itt egy sztereotípia: a gonosz boszik mindig rusnyák, a jók pedig olyanok, mint a hercegnők...
S nemcsak a film, hanem a betétdal is klasszikussá vált az idők során: a Somewhere, over the rainbow-t a mai napig újra és újra feldolgozzák.
Aki nem látta, sürgősen pótolja, nekem a Szinetár Dóra-féle szinkron égett bele az emlékezetembe, az újabbal már nem az igazi.
86 Óz, a csodák csodája (1939)
családi | fantasy | kaland | musical
Hatalmas szélvihar söpör végig Kansasen, ahol Dorothy és családja, valamint kutyája, Toto él. A vihar egy ismeretlen világba repíti a lányt, ahol megismerkedik a... több»
Szereplők: Judy Garland, Ken Darby, Frank Morgan, Billie Burke, Jack Haley
