Nagyon erősen figyeltem a filmet, de nekem tizenkettő egy tucatnak tűnt a film. Bár az is igaz, hogy a jobbik verzióból. Merthogy nem voltak benne logikai bakik (olyan sok), és tisztességesen volt felépítve az egész koncepció. De sajnálom, mert nálam Salman Khan filmjei közül, még mindig a Wanted vezet, és úgy tűnik, egyelőre így is marad.
Az, hogy három filmet látunk, a bollywoodi filmek esetében nem újdonság, szinte mindegyik film legalább két történetet mesél el, de a legtöbb további, apróbb történetekkel is kiegészíti. Nem véletlenül ilyen hosszúak ezek a filmek. Példák sorával lehet ezt igazolni: 180, Lamhe, Kuch Kuch Hota Hai, Kabhi Khushi Kabhie Gham, Kaho Naa… Pyaar Hai, Veer-Zaara, Jaanwar, Baabul, Jab Tak Hai Jaan stb. A filmek közepén történik egy katarzis, ami vagy befejezi ezt a történetet, és belekezd egy újba, vagy visszautal egy teljesen más történetre, ami lehet előzmény is, de legtöbbször majdnem ugyanolyan hosszú, mint a kezdeti történet. Az indiai filmek történetvezetésében ez nem szokatlan.
Salman Khannál pedig én valahogy nem bírom, amikor sírós-picsogós alakba megy át, mert egyszerűen nehéz elképzelni erről a nagy melákról, hogy bőg, mint a záporeső. A Wanted azért is jobb, mert ott inkább a visszafojtott gyászt játszotta el, amikor meglátta az apja és testvére holttestét. Sokkal mélyebb volt, sokkal hitelesebb. De amikor ilyen érzelgősbe megy át a jelenet, akkor nem tudok rajta meghatódni, mert nem hiszem el. Lehet, hogy csak én vagyok így vele, mert más színészeknél nem zavar ennyire, de például Arjun Rampal sem tud úgy sírni, hogy elhiggyem. SRK-nak gond nélkül megy, ahogy Akshay Kumarnak és fura módon Ajay Devgnnak is (aki szintén marha nagy melák). Mondjuk ez teljesen szubjektív.
A sztori teljesen rendben volt, a dialógokkal sem volt gond, ami zavart, az, hogy Salman Khan nem megfelelően játszotta el az amnéziát. Sosem voltam az, nem tudom megítélni, de SRK például a Jab Tak Hai Jaanban tökéletesen megoldotta. Igaz, neki csak részleges volt, nem teljes, de azért nehéz elhinni, hogy éveken keresztül nem jöttek elő emlékek, amikor meg igen, akkor nem tudta megkülönböztetni a valóságtól. Ezt nagyon furcsállottam. És ilyenkor sem úgy játszotta el a zavartságot, hogy az hihető legyen. Inkább tűnt egy nem megfelelően instruált színésznek.
Egyetlen logikai baki viszont azonnal feltűnt. Salman és Inder is, mindketten profi lövők voltak, gond nélkül eltalálták mozgás közben is a mozgó célpontot (jet-skiről lőtték le a motorcsónakon utazó maffiózót), a végső összecsapásban meg folyamatosan mellélőttek mindketten. Egyik sem találta el a másikat. Pedig nem is voltak olyan messze egymástól. Ez elég durva baki.
Úgyhogy nálam valahol középen helyezkedik el, nem egy Dabangg vagy Jai Ho, de nem is annyira borzalmas, mint pl. a Lucky: No Time for Love.
