A történet alapján egy idegborzoló utazásra számítottam a Gyilkosok klubja kíséretében. Elég érdekes és hangzatos a koncepció: egy rejtélyes klub, melybe csak akkor léphetsz be, ha valakit elteszel láb alól. Nyilvánvalóan ordít a sztoriból, hogy nincs is semmiféle klub. Nem is létezik.
Ám, a mi kis főhősünk rendkívül naiv és beleesik mindennek a közepébe, akárcsak egy vak ló a gödörbe. A tagja akar lenni ennek a nemlétező csoportosulásnak. Egyébként jobban belegondolva, nem túl sok ésszel ruházták fel a főhőst, legalábbis a gondolkodás képességét biztos nem az Ő karakterére suvasztották. Egy az, hogy elmegy egy társaságba ami számára teljességgel idegen még, új barátja oldalán.
Ott mesélnek neki a Gyilkosok klubjáról, Ő pedig természetesen egyből csatlakozni akar, az is mellékes, hogy a belépő csak egy gyilkossággal érvényes. Hát ez kérem szépen mi? Több mint szürreális. Nem gondolkodik, nem használja az agyát. Buta. Egyébként az egész film nagyjából ilyen dühítő. Felületes, kiszámítható, kis bugyuta. Egy normális gyilkosság nincs benne amit azért elvárt volna egy rajongó, a feszültséget teljesen kiszipolyozták belőle. Nagyon sajnálom, mivel egyrészt elvárásokkal ültem le elé. Azt gondoltam, hogy na végre látok valami jó kis vérengzést, kellemes kis ijesztgetést, ahol nem mellesleg van egy istenes alaptörténet is. Mert itt azért a háttérsztori elég kapósnak tűnik. De a rendező hozzá nem értése, elég rossz irányba vitte el a filmet. Színészi játékokról meg ne is beszéljünk, olyan szinten béna. Ha képlettel kellene felírni akkor a színészi játék egyenesen arányos a karakterek kidolgozatlanságával, ez pedig egyenlő a szörnyű filmrendezéssel. Nagyon gyenge, tessék kikerülni!
