Látom nem bírnak leállni a szabadulószobákkal. De itt már nem csak az ötlet maga, hanem a megvalósítás is halott volt. Nyomasztónak nem nevezném, látszik ugyan, hogy próbálkoztak a hatáskeltéssel, de valahogy az mindig elsiklott. Nem a vérontásra hegyezi ki a csapdákat inkább természetes elemeket használ: tűz, víz, magasság, levegő, próbálja felhasználni az ember rejtett félelmeit, de valahogy önmaga karikatúrájává vált. Nem lett a kedvencem.
Lehet annyi horrort láttam már, hogy időközben immunis lettem rá, de jelen filmünk körülbelül semmilyen hatást nem tudott rám gyakorolni. A legborzasztóbb az egészben, hogy nemcsak pozitív kritikát nem tudok írni, de még negatív kritikát sem, márpedig a negatív reklám is reklám. Annyi hasonló film készült már a zsáneren belül, több tucat ehhez hasonlót lenyomtak már a torkunkon. Kiszámítható, egyáltalán nem képes a meglepetés erejével hatni, a néző pontosan tudja mi történik az elkövetkező néhány percben. A karakterek üresek, legalább annyira, mint a dialógusok, párbeszédek. Ez utóbbi körülbelül azt a hatást kelti, mintha egy csoport amatőr adta volna a színészek szájába a mondatokat. Nagyon... több»
Macska-egér újratöltve A 2008-as Hívatlanok tökéletes példája volt annak, hogy igen is lehet felejthetetlen horrort rendezni nulla vérrel is. Nem azért hívták életre, hogy a látvánnyal operáljon, és egy felejthetetlen vérfürdőt vonultasson fel előttünk . Aki csupán azért ült le a székbe, hogy elborzadjon, ezáltal kiélhesse szadista perverzióit, az bizonyára csalódott. A Hívatlanok ugyanis mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy úgy hat a nézői idegrendszerre és úgy rántja görcsbe a gyomrunk, hogy közben nagyítóval sem találunk benne vért. A Hívatlanok nem a látványra koncentrál, sokkal inkább egyfajta lelki terrort alkalmaz. De ez nem is volt probléma, hiszen a zenéből, a fényekből, a díszletből szinte áradt a fe... több»
Defekt: a kevesebb néha több... Mivel manapság elég limitált az az időkeret, ami rendelkezésre áll az életemből, így elég kevés időt tudok filmezéssel, véleményezéssel tölteni. Ezt sajnálom is. Eltűnésem óta futószalagszerűen jelentek meg újabb és újabb gyöngyszemek a horrorfilm piacon, így nem túlzok, ha azt mondom, hogy könyékig turkáltam a választékban miután kiagyaltam, hogy bizony valamit illene már megnézni. Próbálom felvenni a fonalat és behozni a lemaradást, de nem lesz könnyű hiszen a 2018-as év is főként a rémfilm rajongóknak kedvezett, nem egy és nem kettő filmet szolgáltatott az álomgyár a műfaj szerelmeseinek, ebből adódóan az én lemaradásom is jelentősnek nevezhető.
Persze nem volt kérdés, hogy mi kerüljön a... több»
Nagyjából tíz-tizenöt percnek kellett eltelnie a játékidőből ahhoz, hogy felvetődjön bennem a gondolat: én ezt bizony valahol már láttam. Nem is lehet véletlen. Egy rakat film eszembe jutott melynek olvasztótégelye az Egyenesen át, értem én, hogy ez egy feldolgozás, de szerintem a kivitel meglehetősen erőtlenre sikerült. Semmi önállóságot nem véltem felfedezni, sablon elemekből tevődik össze, feszültséget képtelen generálni, figyelmet nem tudja szinten tartani de sajnos felkelteni sem. Vér nélkül próbál dominálni, nem a látványra helyezi a hangsúlyt sokkal inkább lelki terrort próbál gyakorolni. Sikertelenül. Szerintem a tavalyi év egyik szégyene.
75 Végtelen útvesztő (2019)