A 2008-as Hívatlanok tökéletes példája volt annak, hogy igen is lehet felejthetetlen horrort rendezni nulla vérrel is. Nem azért hívták életre, hogy a látvánnyal operáljon, és egy felejthetetlen vérfürdőt vonultasson fel előttünk . Aki csupán azért ült le a székbe, hogy elborzadjon, ezáltal kiélhesse szadista perverzióit, az bizonyára csalódott. A Hívatlanok ugyanis mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy úgy hat a nézői idegrendszerre és úgy rántja görcsbe a gyomrunk, hogy közben nagyítóval sem találunk benne vért. A Hívatlanok nem a látványra koncentrál, sokkal inkább egyfajta lelki terrort alkalmaz. De ez nem is volt probléma, hiszen a zenéből, a fényekből, a díszletből szinte áradt a feszültség így is. Minden apró nesz, minden apró kis zaj egy cintányér hangmagasságával ér fel, ami újra és újra arra készteti a nézőt, hogy összerezzenjen.
Tipikusan az a film, aminek az egyik feléről úgyis lemaradsz, hiszen mikor éppen nem a képernyőre meredsz, a hátad mögé vetsz pillantásokat, ugyanis azzal a megmagyarázhatatlan érzéssel tölt meg végig, hogy te sem vagy egyedül és - akárcsak a filmbeli szerelmespár - így te sem érezheted magad biztonságban a saját otthonodban. A lényeg, hogy az én tenyerem nagyon izzadt a film pedig elnyerte a tetszésem, akkor pedig kimondhatatlanul örültem, mikor megtudtam, hogy érkezik a folytatás. Persze bátor döntés volt, hiszen köztudott, hogy a folytatásokkal sokszor még az első részből megmaradt kellemes szájízt is kiölik belőlünk és a folytatások éppen ezért csupán önmaguk karikatúrájává válnak ezáltal (lásd Kocka filmek, de a Fűrész sorozat is elindul egy lejtőn már a második résztől). Persze az is érthető, ha valamit aprópénzből sikerül összedobni, kasszasiker lesz és a szerencsés helyzetet meglovagolva a helyzetből kihozzák ami kihozható (ugyanígy a Parajelenségek filmeknél is vérszemet kaptak, képtelenek voltak velük leállni).
Ritka az ilyen, viszont ez a folytatás szerintem tipikusan azok közé tartozik, melyek jól is sikerültek. Itt már azért folyik a vér, de a ló túloldalára itt sem esnek át. A feszültséget megfelelően adagolják, a forgatókönyv kellően kidolgozott. Külön piros pont a helyszínválasztásért, ami már önmagában felel a nézői hangulatért. A cselekmény arra a szisztémára épül amire az első is, csupán itt egy család nyomasztóan kongó kitérőjét követhetjük végig. Fogócska és bújócska itt is van bőven, de itt nem annyira a macska-egér játékra élezték ki a dolgot sokkal inkább az érzelmekre. Ebben a részben kicsit talán jobban megismerhetjük a szereplőket, felmérhetjük a kapcsolataik minőségét éppen ezért egy-egy haláleset még inkább felkavarja a nézőt emocionálisan, a szópárbajok és viták mind semmissé válnak a család tagjai közt, a széthúzás után képesek magukért és egymásért harcolni, a nézőnek pedig van kiért szurkolni.
Úgy gondolom összességében egy jó kis mozit sikerült összehozni, leköti a nézőt és hozza azt a színvonalat amit az elődje is. Színészi játék is kellemes, a rendezésen is látszik, hogy nem egy összecsapott, hanem egy gondosan előkészített munkáról van szó, amit az ember akár 5 év múlva is újra szívesen megnézne...
Egy kedves kis család csupán kikapcsolódni szeretett volna, amikor egy nyugodt és félreeső kempinghelyen táboroztak le. Azonban az idillnek hamar vége szakad, amikor az egyik... több»
Szereplők: Christina Hendricks, Bailee Madison, Martin Henderson, Lewis Pullman, Damian Maffei
