Lassan alapmű lesz

2018.02.18 15:33 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 274x

0

A Kegyetlen játékok első része (vagyis tulajdonképpen az idétlen és szolgaian másoló folytatásokat nem is lehet komolyan venni, úgyhogy nevezhetjük az egyetlennek is) a 2000-es évek elején igazi kultfilmmé vált, amelyet szerintem első sorban annak köszönhet, hogy az emberek szeretik az undok, számító és céljaik érdekében bárkin átgázoló karaktereket, ez a film pedig tele van ilyenekkel. Egy másik pozitívum, hogy a szexualitást és az erotikát pont a kellő mértékben adagolja, nem finomkodik, de közben nem lesz sem alpári, sem olcsó. Ahhoz viszont pont elég, hogy a prűdek felkapják rá a fejüket: a mostohatestvérek megkívánják egymást, micsoda fertő… Na és ami mellett még nem lehet szó nélkül elmenni: a nagyszerű soundtrack, amelynek dalai akkor is és azóta is a fülünkbe csengenek, a történethez pedig remekül passzolnak. Ezt még tovább árnyalja, hogy a filmre egyfajta modern Veszedelmes viszonyokként szokás tekinteni és bár be kell vallanom, hogy nem ismerem az alapművet, de egy kosztümös sztorinak a legtöbb esetben izgalmas színezetet ad, ha modern környezetbe helyezik. (Bár ugyanezzel a módszerrel legalább olyan könnyen el is lehet rontani valamit).

A főszereplők gazdag tizenévesek, akik profikat meghazudtoló módon mozgatják a szálakat, a környezetükben élők többsége pedig annyira ostoba, hogy ezt észre sem veszik. A színészek nagyszerűen lettek kiválogatva, Reese Witherspoon ugyan már túl volt a Gimiboszin és a Pleasantville-en, Phillippe pedig kanyarintott egy emlékezeteset az 54-ben, a java még csak a Kegyetlen játékok után jött mindkettőjüknek (főleg ha belegondolunk, hogy esetükben házasságba torkollott a munkakapcsolat). S akiről szintén nem szabad megfeledkeznünk, az Sarah Michelle Gellar, akinek szerintem pont a Kathryn-féle dögös dög karakterek állnak jól igazán. A Kegyetlen játékok tehát lassan legalább olyan alapművé kezd válni, mint az eredetije. A múlt évezred vége úgy tűnik felszakított egy gátat, eljött az ideje, hogy beszéljünk a tinédzserek szexuális vágyairól, s innenstől kezdve nem is nagyon volt megállás ebben a témában. PS.: Aki jót akar magának, az elfelejti a szánalmas folytatásokat, már csak azért is, mert azok mindent elrontanak, ami ebben a filmben még működik!