Woody Alen jelentkezik

2018.04.01 16:28 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

0

Korábban többször láttam ezt a filmet, s jó élményeim voltak róla, így újra felelevenítettük. Tipikus Woody Allen film, ehhez kétség sem férhet: egyszerű helyzetkomikum, jól csengő poénok, amelyek olykor a szereplők bárgyúságából adódnak (de ennek igazán nagy mestere Allen, hogy még ezek is úgy tudjanak elsülni, ahogy kell, ha más rendező filmjében fordulnának elő ilyen megoldások, talán még a szánkat is húznánk). Na meg persze az ellentétek, amik vonzzák egymást (ez esetben C.W.-re és Miss Fitzgeraldra gondolok, ugyan mennyi esély van arra a valóságban, hogy egy Helen Hunt kaliberű nő észrevesz egy Woody Allen típusú pasit?). A kettejük közötti szócsatározások pedig igazi fénypontjai a filmnek.

Ezek mind-mind összeadódnak, s alakul belőlük egy igazi némafilmes hatásokat idéző alkotás, amely megannyi egyszerű (de nagyszerű) komikus pillanattal örvendezteti meg a nézőt. A hipnotikus állapotban lévő C. W. még Charlize Theront is képes kidobni az ágyából, ha meghallja a „hívószavát”.

Mindezt egy különleges 40-es évekbeli környezetbe helyezi a mester, amely tökéletesen passzol nemcsak a filmhez, hanem Allen karakteréhez is. Szokták mondani, hogy Woody Allenhez naptárat lehet igazítani: ha újesztendőbe lépünk, akkor 100%, hogy ő is jelentkezik egy új filmmel. Ennek persze megvan a maga hátránya is (nem véletlen, hogy egyre inkább vádolják önismétléssel), ám vannak olyan esetek is, amikor egy olyan darabbal rukkol elő, mint A jade skorpió átka: egy hangulatos, kellemes, szórakoztató darab a jól bevált fanyar humorral, New York-kal, jazz zenével, s a többi WA-stílusjeggyel. Bár nem hiszem, hogy klasszikus lesz belőle, de azon Woody Allen-filmek táborát erősíti, amelyeket alkalomadtán jó elővenni, s újfent jókat derülni rajta. Ez pedig bőven jó teljesítmény jelen film esetében.