A HBO kost sem okozott csalódást

2015.09.03 15:50 Ragemarci Olvasottság: <100x

0

1.Évad

Az HBO sorozatoknak mindig erőssége volt,a remekül megírt szereplők meg, hogy a megfelelő rendezőt ültessék a székbe, a remek felütés, a kiváló intro, zenék és a tökéletes atmoszféra megteremtése mellett. Ez itt sincs másképpen és ez az ember Cary Fukunaga lett, aki a zseniális Sin Nombre író/rendezője és a majdnem tökéletes Jane Eyre adaptáció készítője. Itt pedig a negyedik epizódban győz meg végképp kvalitásait illetően. Ez a rész szerintem eléggé kilóg és csak azért írták, hogy legyen némi akció is, de a hat perces vágatlan menekülős jelenet miatt érdemes volt. Ráadásul emellett nem lehetett panaszunk a korábbi sorozatok színészválasztásaira sem, de James Gandolfini óta azért ez a legnagyobb húzásuk. Woody Harrelson elég sok buddy-movie filmben szerepelt ahhoz, hogy remekül hozza a főnix madárként újraéledt Matthew McConaughey családos, realista, beszólogatós partnerét. Az utóbbi úr pedig teljesen megérdemelten kapott Oscart és itt is, bár néhol hasonló manírokkal, de mégiscsak zseniálisat alakít. Hozzátéve Harrelson meg simán felnő hozzá, meglepő módon épp a családi drámáknál brillírozik, így kimondhatjuk, hogy csúcsformában vannak. Szóval minden adott egy jó kis krimihez, némi pszicho-noirhoz, amihez hozzácsaptak egy nagy adag családi drámát is, mindezt 8 részben elmesélve.

Az első epizód 1995 és a jelen között ingázik, ami előre vetít ugyan néhány dolgot, de soha nem válik zavaróvá. Történetünk kezdetén a nyomozó-páros egy furcsa vallásosnak tűnő gyilkossági ügybe keveredik, miközben a másik szálon már 10 éve nem beszéltek egymással és külön kihallgatásokon mesélik el a történetet. 7 év partnerségét követhetjük, nyomon ahol kiderül, McConaughey karaktere szöges ellentéte társáénak érdekes gondolkodása segíti a nyomozás során, de erősen depresszív a jelleme, szellemisége és ez remek katalizátornak bizonyul, mint oly sokszor már. Feleségétől elvált, lánya meg autóbalesetben meghalt. Alvászavarai vannak, gyógyszereket, sőt kábítószert is fogyaszt és mellette újra alkohol problémái is előjönnek. Az alkoholizmus mondjuk mindkét főszereplő sajátja. Ahogy folytatódik az ügy felgöngyölítése a filozofálgatások és remek párbeszédek mellé, néhány zseniális beállítást, képet is kapunk. Ügyes jelenetekkel mutatják be, mennyire ellentétes a két főszereplő. Más a jellemük és az életük meg pláne. Az egyiküknek már nagyon rég óta nincs is, a másik meg épp tönkreteszi. A feleséget Michelle Monaghan (talán a legjobbja a Gone Baby Gone, ami hasonló műfaj is néhol) alakítja, aki nem top kategóriás színésznő, szerintem még csak nem is igen tehetséges, de korrektül hozza a karaktert. Mindamellett ő is cickót villant és ez plusz pont. Az igazsághoz hozzátartozik, igaz a sorozathoz nyomokban csak, hogy Alexandra Daddario ennél is többet mutat, mi meg örülünk neki. A hatodik epizódtól 2002-ben járunk és kezd kiéleződni az ellentét a két nyomozó között, megértjük a jellemüket, nagyon rég láttam ilyen jól megírt karaktert, mint Rust Cohle. Az egész karakterábrázolás és a folyamat, ahogy kibontják zseniális. Ez lett a kedvenc részem, ámbár az utolsó kettő se kutya, de ennél többet nem árulhatok el!